Pete László Miklós versei

  Kikelet, a primadonna, Fellépését halogatja,   Pedig a publikum várja, Hogy végre színpadon lássa.   Nem találta szemfestékét, Bőgött némi eső-félét…   Kikelet, a primadonna, Jelmezeit válogatja.   Felteszi napsütés-sminkjét, Igazgatja szellő-ingét,   Felveszi felhő-fövegét, Ibolyaillat-köpenyét.   Kikelet, a primadonna, Rajongóit megváratja.   Hogyha rosszkedve úgy tartja, Jön a hideg-hisztéria,   Esetleg a Télhez… Tovább »

  Fagyos, névleges Tavaszban Szél rohangál szakadatlan.   Tél és Tavasz ömlik egybe, Folyton változik a mezsgye.   Köd távoli hegygerincen; Ideiglenes lett minden.   Bomló értékrendek mentén Filozófia-karantén.   Fekete kéz vén kilincsen; Tanácstalan most az Isten.   Végzet vén tenyere csattan Fagyos, névleges Tavaszban.  ... Tovább »

  Újra csak Covid-fellegek Lebegnek a Tavasz felett.   Már a második Kikelet, Ami a süllyesztőbe megy.   A csüggedt, halovány Tavasz Komor kétséget kanalaz.   Újra csak Covid-fellegek Sötétítik el az Eget.   Szívós vírus, eget facsar; Soha eltűnni nem akar.   Türelmünket üti csapra; Mutálódik napról napra…   Újra csak Covid-fellegek Csáprengetege fenyeget…. Tovább »

  A mai tragikum-madár Vén szürke fellegekben jár.   Horgas csőrrel onnan kémlel, Hátha bajt, vért, szennyet észlel.   Midőn nyomor szagát érzi, Indul a sebeket tépni.   A mai tragikum-madár A végzet vállaira száll.   Ahol jobban fáj, oda mar, Segíteni nem is akar.   Érzelgőssége csak jelmez, Nem szán, de nem is kegyelmez…. Tovább »

  Ellopott Tavasz helyébe Jön-e végre másik? Vagy a világ továbbra is Vírus-szélben fázik?   Rendkívüli állapotnak Közel-e a vége, Vagy új problémák jönnek a  Bajokért cserébe?   Lesz globális vírus helyett Helyi Tavasz-ünnep? Visszakapjuk valaha a  Régi Életünket?  ... Tovább »

  A szabványosított történelem Mindig csak múltba vetített jelen.   “Logikus” összefüggés-halmazok Mögött jelen doktrína acsarog.   Múlt-olvasatunk jelen dühét szítja, S a Múltat egyre mélyebb köd borítja.   Dogma-tömkeleg mind jobban szorongat, Egyre kevésbé értjük önmagunkat.   Jövő útjába ásott mély verem A szabványosított történelem.  ... Tovább »

    Hideg szelek Februárja Fagyos téli táncát járja.   Doktrínák hideg vidéke Ködében reszket – a Béke.   Rossz, lappangó pénz-bozontok Rengetik a horizontot.   Hideg szelek Februárja Az ember csontját átjárja.   Akuttá vált pandémia, Meg vakcina-mizéria   A tetőpontjára hágott, Keserítvén a világot.   Hideg szelek Februárja Mindig saját útját járja.  … Tovább »

  Trutymóságos idők járnak; Nagy étvágya nőtt a sárnak.   Az eső hull, csepeg, szitál, Irigy téli szél kornyikál.   Idő zord, ködös hajlatán Tócsákba gyűlik a profán.   Felismerhetetlen a rét; Fagy-cenzúra jelzi jöttét.   Nagy étvágya nőtt a sárnak, Trutymóságos idők járnak.... Tovább »

  Januári ócska szelek; A világ “elitje” beteg.   A Jövő szakadhat félbe, Pénz lép agyvelő helyébe.   Sors futószalagra ragad, Cserép helyett csak por marad.   Megint mindenütt fegyverek; Januári ócska szelek.... Tovább »

  Az árnyékok fagyra várnak; Végórája jött a sárnak.   Csillagtalan éjszakában Sötét sál a Hold nyakában.   Állandósult profán telek Tömegekben örvénylenek…   Az árnyékok fagyra várnak, Füstbohócok tovaszállnak.   Magányos lett minden Csoda, Harcra készül a Tél hada.   Lehet a Tavaszt remélni, Csak a Telet túl kell élni…   Vén Remények összezárnak;… Tovább »