Lélekkereszt…
A Mindenség Szívében,
Világít
Végtelen nagy semmi-éjben..
Entrópiát repeszt…
Lélekkereszt…
A kereszt ősrégi,
Titokzatos jelkép,
A világnak minden táján viselték,
Az Időt az emberrel együtt rótta,
Itt van velünk
Az ősi vadásztörzsek óta.
Jelent
Világot,
Csillagot,
Napot;
Jelent
Időt,
Végtelent,
Meg teret…
A világot,
S benne
Az Életet.
Profán világban,
Anyag-formát lelve,
A halál lett a jussa
És a terhe.
Gyakran használták,
Ha ütött az óra,
Ezerszer rosszra,
Néha-néha jóra.
Kivégző eszköz lett
A Golgotán;
Istent feszített fel rá
A pogány.
Jelkép
Az Élet Siratófalán;
Mindig Istent feszít rá
A profán.
A kereszt hordja
Az Emberiség
Minden siralmát, baját, bánatát,
De tiszta maradt
Odaát…
Az Élet Központja,
Reményt növeszt…
Lélekkereszt.
Itt meg
Ég felé néz
A Golgotán;
Hitet feszít rá ma is
A profán.
Ragyog,
Vagy bajra újabb bajt ígér,
Szent és profán
Egyszerre
Benne él…
Lélekkereszt
Vagy magányos kereszt..
Kárhozat
Vagy Égig emel,
Nem enged el.
Jó, rossz örök jelképe,
A kereszt…
Időt,
Embert
Soha el nem ereszt.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: