Pete László Miklós versei

Ulti a süllyedő hajón

Örültünk, amikor felvett

Bennünket az öreg korvett…

Egykor török, meg tatár…

Egye fene!

Ossza már!

 

Recsegnek az eresztékek…

Egykor zöldellő vidékek…

Tajték a hullámfalon,

Többé nem kell

A talon.

 

Láttunk kopár hullámhegyet;

Hitelből vettük a jegyet –

Kölcsön-halál,

Takaros…

Egye fene – passz piros!

 

Vérvörös a felleg orma,

Kettéhasadt a vitorla,

Hallgatagon

Kimúlni..

Egye fene – tök ulti!

 

Habos szemfedő elterül,

Árboc csúcsa vízbe merül,

A víz színén

Színes cetli,

Elbukott a piros betli.

 

Jeges vízben csontig ázva,

Végzet durchmarsát kontrázva,

Az Élet tán

Rongyos condra

Amíg élünk – lesz rekontra!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!