Késő őszi levélhullás

Hull,

Hull,

Egyre hull,

Lassan mind lehull;

Repedezik,

Töredezik,

Barnul,

Pirosul.

A késő Ősz fogyni kezdett,

S gyűlik

Odaát,

De amíg van, élvezheti

A Nap sugarát.

Hull,

Hull,

Mind lehull,

Vénül a világ,

Fehér tél jön,

Amikor mind

Kopaszak a fák.

Morcos zsoldos a vén  Idő,

Folyton menetel;

Tél tátott alagútjában

Sokan tűnnek el.

Hull,

Hull,

Egyre hull,

Végül mind lehull;

Jövő Létet táplál eztán

Barnán,

Fanyarul.

Odaát már nem érvényes

Semmi hatalom,

Se választás, se erőszak,

Se rang,

Se vagyon.

Hull,

Hull,

Egyre hull,

Barnul,

Pirosul;

Előbb-utóbb minden szín  fehérbe

Komorul.

Sose lesz több szemfedő,

Ha nem lesz esküvő,

Ravasz dolog ám a világ,

Meg a

Téridő.

Hull,

Hull,

Egyre hull,

Avarba borul,

Néha valamennyi Élet

Fehérbe vonul.

A körforgásban Isten is

Néha sorba áll,

Az Élet jámbor szolgája

A buta halál.

Hull,

Hull,

Egyre hull,

Lehull a levél;

Körforgásba megy az élő,

De az Élet él.