Pete László Miklós versei

Júliusi piros pipacs

Júliusi piros pipacs

Leng a forró nyárban;

Tömérdek vér folyt valaha

Ebben a Hazában.

 

Minden porszem nem egy halált

Láthatott, de százat;

Vért, szenvedést bőven hozott

A huszadik század.

 

Mi, túlélők unokái

Tudunk meditálni,

Jövőt kell-e teremteni,

Vagy múltat csócsálni.

 

Júliusi piros pipacs

A hajnali szélben;

Jólét és békesség kéne,

Hogy a Haza éljen.

 

Hiába volt sok évtized

És temérdek munka;

Adósságok sötét hegye

Szakad a nyakunkba.

 

Száguldunk sötét semmibe,

Jegyet venni tessék!

Apáinkat is eladta

Anyagias restség.

 

Júliusi piros pipacs

A szélben töprengve;

Nyújtózik még, mielőtt az

Eső eleredne

 

Ideje már összefogni,

Felnézni az égre;

Hétköznapi embereknek

Hazájuk a Béke.

 

Júliusi piros pipacs

Az akarat áldott;

Kívánjunk egy szelídebb és

Igazabb világot.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!