Varázsdélután

Októberi meghitt napsugár,

Meleg színekben kacag a határ,

Fut velünk a délután,

Mint régi jó batár,

S az őszi illatár

Csókokra vár.

Októberi derű: meseszép;

Pirosan kacag fent az új cserép,

Csiklandó szellő, hangja lágy,

Bennünk a régi vágy;
És bent a kis szoba:

Titkok hona.

Csak Rólad, Hozzád, Neked és Veled;

Csak szemem, Szemed, kezem és Kezed;

Nálunk a világ kéz a kézbe jut,

Amíg a létünk kis patakja fut.

Sejtelmes csend

Bennünk a Rend;

Ahogy

Odafent.