<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Pete László Miklós versei</provider_name><provider_url>https://lnpetersversei.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Pete László Miklós</author_name><author_url>https://lnpetersversei.cafeblog.hu/author/pete_laszlo_miklos/</author_url><title>Atlantisz emlékezete</title><html>&lt;p&gt;Atlantisz emlékezete&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A lelkünkbe van ültetve.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Átragyog az Időn, ködön,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Mohaként tapad a kövön.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Létét ezer nyom mutatja,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Csupán a profán tagadja.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Vastag, néma idő-kéreg,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Alatta csillog a Lélek...&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Isten örökös követe&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Atlantisz emlékezete.&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>