1.0Pete László Miklós verseihttps://lnpetersversei.cafeblog.huPete László Miklóshttps://lnpetersversei.cafeblog.hu/author/pete_laszlo_miklos/<p><a href="https://lnpetersversei.cafeblog.hu/files/2018/06/31357563_1728617740531704_2763037689552421439_n-1.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-3702" src="https://lnpetersversei.cafeblog.hu/files/2018/06/31357563_1728617740531704_2763037689552421439_n-1-208x300.jpg" alt="" width="208" height="300" /></a></p> <p>(Versek Lilla festményeiről - 1.)</p> <p>Először a színek világa fog meg....</p> <p> </p> <p>Sötét tónusból bőséggel akad,</p> <p>De pillanatig sem nyomaszt</p> <p>A kép...</p> <p> </p> <p>A fények</p> <p>Meghitt, s fenséges táncot lejtenek,</p> <p>Nem súlyosodik fölénk a tömeg...</p> <p> </p> <p>Egymásba játszik sötét és világos,</p> <p>Örök mozgás,</p> <p>Állandó változás,</p> <p>S a Pillanatok áradó sorában</p> <p>Nem juthat szóhoz az entrópia...</p> <p> </p> <p>Nyoma sincs mesterkélt gócoknak, élnek</p> <p>Ezek a színek</p> <p>Élnek...</p> <p> </p> <p>A színek élnek,</p> <p>És akarnak élni;</p> <p>Ezen a képen minden szín dalol...</p> <p>És csendben</p> <p>Valahol</p> <p>Egy hárfa hangja szól...</p> <p> </p> <p>Minden szín dúdol</p> <p>Halkan,</p> <p>Fényesen, </p> <p>De nem szeszélyesen...</p> <p> </p> <p>Hol a többi színbe mosódva bujkál,</p> <p>Hol mosolyogva,</p> <p>Önmagában áll;</p> <p>Spontánul,</p> <p>Mint az Élet...</p> <p>Itt nincs semmi szögletes...</p> <p>Nincs halál...</p> <p> </p> <p>A hétköznapok ködfala mögött</p> <p>Lesben lapuló sunyi rettenet</p> <p>E festményről</p> <p>Száműzetett...</p> <p> </p> <p>Itt nem bődül felénk a vész harangja,</p> <p>Csak távolról szól</p> <p>Ezüst hárfa hangja...</p> <p> </p> <p>A háttérben parázsló naplemente</p> <p>Mint színházak bayreuthi függönye,</p> <p>Ha gombnyomásra lezúdulni készül...</p> <p> </p> <p>Most csukódik a nappal ablaka...</p> <p> </p> <p>Felkelni készül a Nap valahol...</p> <p>Az útkanyarban hárfa húrja szól...</p> <p> </p> <p>Csendben figyelő álmos házsorok,</p> <p>Fénypászmák,</p> <p>Autók,</p> <p>Egy város éli esti életét...</p> <p> </p> <p>Sudár póznákon</p> <p>Utcalámpák ülnek</p> <p>Fényes-délcegen.</p> <p>Egy meg távolabb</p> <p>Sárgállva konyul az utca fölé,</p> <p>Talán most fog majd zöldre váltani...</p> <p> </p> <p>A naplemente arany aurája</p> <p>Sárgán visszhangzik</p> <p>A hárfa szavára...</p> <p> </p> <p>Esett.</p> <p>Tán esni is fog</p> <p>Odafenn az égen</p> <p>Még őrt állnak a borzas fellegek.</p> <p> </p> <p>Tükröt tart egymásnak</p> <p>"Lent"</p> <p>S "fent"...</p> <p>Ahogy odafenn,</p> <p>Éppúgy idelenn...</p> <p> </p> <p>Ahogy itt lenn,</p> <p>Éppen úgy odafenn...</p> <p>Csak szól a hárfa</p> <p>Dalol</p> <p>Csendesen...</p> <p> </p> <p> </p> <p> </p>rich