<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Pete László Miklós versei</provider_name><provider_url>https://lnpetersversei.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Pete László Miklós</author_name><author_url>https://lnpetersversei.cafeblog.hu/author/pete_laszlo_miklos/</author_url><title>Múlttá simult már a Nyár</title><html>&lt;p&gt;Múlttá simult már a Nyár&lt;br /&gt; Az emlékezetben,&lt;br /&gt; Ősz zsoldjában ragyog a Nap,&lt;br /&gt; Vén szeme se rebben.&lt;br /&gt; &lt;br /&gt; Csípős már a virradat,&lt;br /&gt; Sárgul a fa lombja,&lt;br /&gt; De barnára sül délután&lt;br /&gt; A szeptember combja.&lt;br /&gt; &lt;br /&gt; Odalett a Nyár kevély,&lt;br /&gt; Vad lelkesedése,&lt;br /&gt; Bár az Ősz az öregedést&lt;br /&gt; Még nem veszi észrre.&lt;br /&gt; &lt;br /&gt; Múlttá simult már a Nyár,&lt;br /&gt; Emlék-fallal födve,&lt;br /&gt; Elvonul a mindig ifjú&lt;br /&gt; Nosztalgia-ködbe.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>