1.0Pete László Miklós verseihttps://lnpetersversei.cafeblog.huPete László Miklóshttps://lnpetersversei.cafeblog.hu/author/pete_laszlo_miklos/<p>Novemberi napsütés,</p> <p>Zsémbes őszi reggel,</p> <p>Vénülő szél játszadozik</p> <p>Zörgő levelekkel.</p> <p> </p> <p>Öregedik a világ,</p> <p>Nyűgös a november;</p> <p>Bűvös körben játszadozik</p> <p>A túlkoros ember.</p> <p> </p> <p>Némán elszürkül az ég,</p> <p>A vén Idő krákog,</p> <p>Jönnek majd újabb vénségek,</p> <p>Újabb ifjúságok.</p> <p> </p> <p>Novemberi napsütés</p> <p>Enyhe verőfénye;</p> <p>A Jövőnek mindig marad</p> <p>Halovány reménye.</p> <p> </p> <p>Öregedik a világ,</p> <p>Őszül körbe-körbe;</p> <p>Festett dekadenciával</p> <p>Néz a nagy Tükörbe.</p> <p> </p> <p>Szimbolikus szakadék,</p> <p>Nem a Térnek része,</p> <p>Amikor majd belehullunk</p> <p>Akkor vesszük észre.</p> <p> </p> <p>Novemberi napsütés,</p> <p>Bágyadt őszi fények,</p> <p>Amíg Becsület van, mindig</p> <p>Maradnak esélyek.</p> <p> </p> <p>Novemberi napsütés -</p> <p>A világunk vénül;</p> <p>De az Isten szava bennünk</p> <p>Soha el nem évül.</p> <p> </p>rich