<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Pete László Miklós versei</provider_name><provider_url>https://lnpetersversei.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Pete László Miklós</author_name><author_url>https://lnpetersversei.cafeblog.hu/author/pete_laszlo_miklos/</author_url><title>Évfordulónk (2012)</title><html>&lt;div class=&quot;text blog&quot;&gt;
&lt;p&gt;Az évek múlnak, nem mi, Kedvesem,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Már újabb évtized tejfoga nő,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Vénül és cseperedik az Idő;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;De van valahol – én úgy képzelem -&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Amit nem mutat meg az Idő tükre,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Egy alig kuckónyi dimenzió,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ahol nem úr a múló ráció,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;És ahol megmaradunk mindörökre.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Bár évről évre halad a kerék;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Tudnod kell: ma is igent mondanék.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A haj kihull, homlokot ránc takar,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;S a szenvedély vénülni nem akar;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;  Az Idő lomha, irigy és fakó,&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;      Még mindig megborzongatsz, ANIKÓ.&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;/div&gt;</html><type>rich</type></oembed>