<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Pete László Miklós versei</provider_name><provider_url>https://lnpetersversei.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Pete László Miklós</author_name><author_url>https://lnpetersversei.cafeblog.hu/author/pete_laszlo_miklos/</author_url><title>3. Szonett</title><html>&lt;p&gt;Te vagy nekem a kozmosz végtelenje,&lt;br /&gt; A perc-sugárnál apróbb menedék,&lt;br /&gt; Tűzfergeteg, vagy éden tengercsendje,&lt;br /&gt; Hűsítő forrás, éltető vidék.&lt;br /&gt; Lelkemnek elhagyott, ódon szobáit&lt;br /&gt; Szemed fényében berendezhetem,&lt;br /&gt; A pusztaság helyére nőjön pázsit,&lt;br /&gt; Ahol Te, Kedves, megpihensz velem.&lt;br /&gt; Hű hitvesem, Te lelki-testi társam:&lt;br /&gt; Fogom erősen kis fehér kezed,&lt;br /&gt; Hadd éljem ezt az életet veled,&lt;br /&gt; Meg milliónyi újabb életet,&lt;br /&gt;    &lt;strong&gt;Szerelmünk élet, a Mindenség tükre,&lt;br /&gt;    Mivel hogy itt van: tartson mindörökre !&lt;br /&gt; &lt;/strong&gt;&lt;br /&gt; 1991. július 6.&lt;br /&gt; &lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>