1.0Pete László Miklós verseihttps://lnpetersversei.cafeblog.huPete László Miklóshttps://lnpetersversei.cafeblog.hu/author/pete_laszlo_miklos/Utópia<p>A hétköznap: mogorva salabakter.<br /> Stressz-vérebe a lábánál hever,</p>
<p>Rossz könnyeit süket vigyorba fojtja,</p>
<p>És úgy áll, hogy ne lássék minden foltja.<br /> Méltatlan gondok,</p>
<p>Ólmos drágaság,</p>
<p>Egy megfáradt,</p>
<p>Kiégett,</p>
<p>Vén világ;</p>
<p>Üvölt a hulla, hallgat, aki él,</p>
<p>És temetési dalt dúdol a szél</p>
<p><strong>Ha egyszer majd…</strong></p>
<p><strong>Talán</strong> …</p>
<p><strong>Valamikor…</strong></p>
<p><strong>Ha egyetlen ember fog élni akkor,</strong></p>
<p><strong>Ha egyszer majd a fontos lesz az érték,</strong></p>
<p><strong>Ha becsület és ember lesz a mérték,</strong></p>
<p><strong>Ha tudnám, hogy adtam egy percet érte:</strong></p>
<p><strong>Akármi lesz is;</strong></p>
<p><strong>Élni is megérte.</strong></p>
<p> </p>
<p>Az üzlet, mint rozsdás ördögkerék,</p>
<p>A média: mint kifestett fenék,</p>
<p>S mint mosdatlan fog pállott aromája,</p>
<p>Telepszik a politika a tájra.</p>
<p>Megélhetési</p>
<p>Napi</p>
<p>Stressz-tömeg,</p>
<p>A reménytelenség:</p>
<p>Ványadt öleb,</p>
<p>Üvölt a hulla, hallgat, aki él,</p>
<p>És temetési dalt dúdol a szél</p>
<p><strong>Ha egyszer majd…</strong></p>
<p><strong>Talán</strong> …</p>
<p><strong>Valamikor…</strong></p>
<p><strong>Ha egyetlen ember fog élni akkor,</strong></p>
<p><strong>Ha zabola jut minden dőreségre,</strong></p>
<p><strong>És ember lesz az ember egyszer végre,</strong><br /> <strong>Ha tudnám, hogy adtam egy percet érte:</strong></p>
<p><strong>Akármi lesz is;</strong></p>
<p><strong>Élni is megérte.</strong></p>
<p> </p>rich