<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Pete László Miklós versei</provider_name><provider_url>https://lnpetersversei.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Pete László Miklós</author_name><author_url>https://lnpetersversei.cafeblog.hu/author/pete_laszlo_miklos/</author_url><title>Köd előttünk</title><html>&lt;p&gt;Köd előttünk az úton,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Sűrűn gomolyog;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Alatta a vén országút&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Fáradtan kocog.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Eltűnik a messzeség&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A ködfelhő alatt,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A Hold riadtan fürkészi&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A baljós falat.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Sunyi félelem lapít&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Köd-lepte végzeten;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;És úgy borul most ránk az ég,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Mint roppant holttetem.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Köd előttünk a jövő,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Fehér bottal kopog,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;És máris falnák a reményt&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Az éhes tegnapok.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Köd-börtönben némul el&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Mögöttünk mind a múlt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Létünk ezernyi ős-oka&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Tán rég a ködbe hullt.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Törvényhozó lett a köd,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Trónol a Föld felett;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;S a dogmák csontos ködfalán&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Átlátni sem lehet.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Csalóka fény csillámlik,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Lidérc-utópia;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ne higgyük, hogy a reménynek&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Meg kéne halnia.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Pénz-hatalom gomolyog,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Mint roppant köd-toka,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;S ha egyszer el fog oszlani -&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Létünknek volt oka.&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>