<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Pete László Miklós versei</provider_name><provider_url>https://lnpetersversei.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Pete László Miklós</author_name><author_url>https://lnpetersversei.cafeblog.hu/author/pete_laszlo_miklos/</author_url><title>Az Idő folyóján</title><html>&lt;p&gt;Lassú folyam, szelíd folyam&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A vénülő Idő,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ne higgyük, hogy sodrásában&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Nincsen elég erő.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Bár lustának tűnik nagyon,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;De néha elragad,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;S ilyenkor köd borítja el&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A néma partokat.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Széles mederben hömpölyög,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A hátán sok hajó;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Itt búcsú minden pillanat,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;És új találkozó.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Az Idő hallgatag folyam,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Nincs kihez szólnia;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Homlokára árkokat ír&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A melankólia.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Örök alkonyba fut tova,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Hajnal sosem dereng,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;S jövőbe jutva szüntelen&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A múltakon mereng.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Csendben hallatszik valami&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Halvány melódia,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Nem több a vén Idő talán,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Mint saját dallama.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A Lét az Idő folyamán&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Fehér hullámtaraj,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;És tompa messzeség a vágy;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Csak távoli moraj.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Magában az “előre” vak,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Süket a “fent”, s a “lent”,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Értelmet, rendet, célokat&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Csak az Élet teremt.&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>