<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Pete László Miklós versei</provider_name><provider_url>https://lnpetersversei.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Pete László Miklós</author_name><author_url>https://lnpetersversei.cafeblog.hu/author/pete_laszlo_miklos/</author_url><title>Holtak</title><html>&lt;p&gt;Leszálltatok az Idő vonatáról,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;S egy szürke ösvényen&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Eltüntetek;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Hiányotok fáj,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;S emléketek&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Magában kesereg.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A könnyek függönyén&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Távoli hétköznapok&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Árnya&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Kopog,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;S a meghitt Múlt&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Mélázva&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Andalog.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Holtak.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Az Időnek már nincs szüksége Rátok,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Csak nekünk lenne&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Fájdalmas-nagyon;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Túl félszeg óhajon,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Túl elfelejtett pillanatokon.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Anyám derűje,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Zsörtölődő kedve&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A Pillanat is rég&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Megöregedve&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Tutajjal száll a távolban&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Tova,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ki tudja, hova;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;S az egykor volt szilaj tavaszok&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Holtak.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Volt hétköznapok szent lakói:&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Holtak;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Kezetek&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Álomban integet,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Komor, bánatos időfergeteg&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Tépázza&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Fáradt Emléketeket.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Apám arcán holt figyelem lebeg,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;S az Idő víztükrén halkan remeg;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Minden eladott szerszáma vele,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;S műhelyét szemléli&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Odaát,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Mint Isten örök ezermestere.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Volt hétköznapok szent lakói:&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Holtak;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Máskor és másutt majd egyszer talán,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A Remény falán&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Átmászunk közösen.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Egy más világban,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Más dimenzióban,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ahol az égen ragyognak a holdak,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Talán Ti sirattok el&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Minket,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Holtak.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Életek sora,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Létek halmaza,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Egyszer talán majd&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Eljutunk&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Haza.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;(Mondhatja a sok szegény szkeptikus,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Hogy a Lét csupán anyagelvű rítus,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Hogy a világ süket matériája&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Egyszer fittyet hányt az entrópiára,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Kitört a hámból, robbant,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Mint a must,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;S ki-törzsfejlődte&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A sok szkeptikust.)&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Holtak.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Régi öregek,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Barátok.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Valahol örökké&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;szükség van&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Rátok.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Még itt vagyok.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Baktatok fel a hegyre,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;S ti néztek rám&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A túlsó partról&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Egyre.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>