<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Pete László Miklós versei</provider_name><provider_url>https://lnpetersversei.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Pete László Miklós</author_name><author_url>https://lnpetersversei.cafeblog.hu/author/pete_laszlo_miklos/</author_url><title>Calliope</title><html>&lt;p&gt;Nincs vége mégse,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Nincs vége soha,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Vagyunk megint,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Mint voltunk valaha;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Újra szól a dal,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;S a Lelketek&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Örökké&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Fiatal.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Nincs vége úgyse,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Nem lesz vége már,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A Színpad ismer,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;S mindig visszavár.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Újra zeng a Szó,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;S Calliope&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Nem lesz&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Megalkuvó.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Nincs soha vége,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Jöttök, hogyha kell,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A poklokat&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ti ijesztitek el,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A vénülő Élet&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Felnyikorog,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;S a Színpad újra&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Rátok mosolyog.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Csak ez az Élet,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Mi is volna más:&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Halált kacagó&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Garabonciás.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Örökké mindent&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Az Élet tehet;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Az Isten áldjon meg&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Benneteket!&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>