<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Pete László Miklós versei</provider_name><provider_url>https://lnpetersversei.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Pete László Miklós</author_name><author_url>https://lnpetersversei.cafeblog.hu/author/pete_laszlo_miklos/</author_url><title>Panelből jöttünk egykoron</title><html>&lt;p&gt;Panelből jöttünk egykoron,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Talán ezer éve,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Színes virágokkal virít&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Kertünkben a béke.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Csend terül az udvarunkra,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Mint egy puha párna,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Gyorsan elfeledtük, mi a&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Lépcsőházi lárma.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Meghitt a ház, ha meg szabad&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Levegőre vágyunk,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Vén körtefánk árnyékában&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Enyhülést találunk.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Panelből jöttünk egykoron,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Vágytunk házra, kertre,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Anikóm mosolya, keze&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Otthonná szentelte.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>