A Jel már felettünk lebeg,
Integetnek a Kezdetek.
Sorra verjük a léceket,
A Jövő tán kívül reked.
A világvége-mítoszok
Tudják, hányadán a dolog,
De bennük csak meséket lát
A felvilágosult világ…
A Jel már felettünk lebeg;
Ördöghadak özönlenek,
S doktrína-rágcsálósereg
Zabálja az Értékeket…
Ameddig nincs veszve minden,
A döntés a mi kezünkben.
Vagy mindent újjászentelünk,
Vagy – Atlantisz mellé megyünk.
Vajon mennyi Időnk lehet?
A Jel már felettünk lebeg…
