Pete László Miklós versei

  Szivárványra mázolt sátán Csörömpöl az Idő hátán.   Gonosz doktrínákat okád, Kétségbe von Anyát, Apát.   Minden természetest kerül, A nyeregbe fordítva ül.   Szivárványra mázol sátán Ágál pénzhatalom hátán.   Mézesmázos a vigyora, De alul kilóg a pata.   Előbb hazug mű-meséket Mond érzékenyítés végett,   Majd – amikor ráharapunk, Kifordítja hétköznapunk,  … Tovább »

  A leghosszabb Napja van az évnek, Fátyolfelhők Nap tüzében égnek.   Hangosan dobog Szent szíve a Nyárnak, Szent Remények Tiszta Hitre várnak.  ... Tovább »

  Hamis utak lidércfénye; Sztráda vinne – örök jégbe…   Amíg pislákol a Lélek, Akadnak téves ösvények.   A legtöbb csúfos halált hoz, Nem vezet – csak doktrínákhoz.   Képzelet alkotta falak Állnak rózsaszín ég alatt,   S utópia-egyentudat Hazudik boldog napokat…   Most dől el, kit vezet félre Hamis utak lidércfénye…  ... Tovább »

  Évfordulós nyári napunk… Sok-sok éve Együtt vagyunk, Amíg élünk, Mindig Együtt  Maradunk.   Gyorsan múló évtizedek Jöttek, Aztán múlttá lettek, Fogod kezem, Én meg fogom A Kezed.   A Boldogság kicsi kunyhó, Köszönöm, hogy itt  Élsz velem, Drága Drága Anikó!  ... Tovább »

  A Jel már felettünk lebeg, Integetnek a Kezdetek.   Sorra verjük a léceket, A Jövő tán kívül reked.   A világvége-mítoszok Tudják, hányadán a dolog,   De bennük csak meséket lát A felvilágosult világ…   A Jel már felettünk lebeg; Ördöghadak özönlenek,   S doktrína-rágcsálósereg Zabálja az Értékeket…   Ameddig nincs veszve minden, A… Tovább »

  Léthe folyó kis szigete, Árnyékok találkahelye.   Akik partra sose szállnak, Akik semmire se várnak.   Árnyékból csak árnyék fakad, A végén – semmi nem marad.   Ködben a part, Béke vele – Léthe folyó kis szigete.  ... Tovább »

  Múlt-folyam vén csónakosa; Emlékeit maga mossa.   Mély csendben húzza az áldott, Hosszú evezőlapátot.   Lassan foszló Álmok elé; Mindig, Mindig  Visszafelé…   Lassan széthulló Múlt elé, Arccal tűnő Jövő felé…   Jár a keze ide-oda… Múlt folyam vén csónakosa.  ... Tovább »

  Isten az asztalunkhoz ül; Az ördög – intézményesül.   Sosem felelős a sereg; A Személy több,  mint a tömeg.   A sátán jogszabályt idéz, De Isten – a szemünkbe néz.   A Hit Örömmé csendesül; Isten az asztalunkhoz ül.  ... Tovább »

    Normálisnak kell maradni, Önmagunkat nem feladni.   Mindig a devianciák Adják előbb-utóbb alább.   Indulat nélkül, Csendesen; Mert velünk marad az Isten.   Őrült lármára nem adni, Normálisnak kell maradni!  ... Tovább »

  Az Idő bozótos partján Jövő sétál A Múlt karján.   Elhalványulnak az évek, Tócsákba gyűlik az érdek.   Szél süvít a bozóton át; Matéria tagad Csodát.   Ahol elég tágas a rés, Vicsorog az elrendelés.   Madár röppen néma Égre; Fénylik az Isten Igéje.   Az Akarat büszke portyán, Az Idő bozótos partján.  ... Tovább »