Pete László Miklós versei

  Kutyasimogató Május-éjszakában Langyos esti szelek  Legyezik a vállam.   Ciripelő éjben Sápadt szkepszis vacog, Istenről mesélnek Ott fent a csillagok.   Az asztal szegletén Megpihen a lábam Kutyasimogató Május-éjszakában.  ... Tovább »

  Május végre nekilát! Eddig kellett nagykabát… Eddig lusta, Nemtörődöm Kikeletünk nagy hirtelen Megemberelte magát.   Végre itt van a meleg! Fellélegzünk, emberek! Az ember, ha jóra bukkan, Mindenkinek Minden rosszat Elfeled.... Tovább »

  Költészet égi országa; Van földje, De nincs határa.   Nincs kormánya, Nincs adója; Király az összes lakója.   Sok szuverén birodalom Túl Téren, Időn, Álmokon.   Költészet égi országa; Nem az hadnak sokasága…   Nem léteznek kis Nemzetek, Nincsenek kis Költészetek.   Líra minden Otthonban él, Isten minden nyelven beszél.   Lélek belső, szent… Tovább »

  Régi Tavaszok emléke Csendesen bújik a szélbe.   Virágözönt hordtak a fák, Egyszerűbb volt még a világ.   Lélekmezőn imbolyogtunk, Jövendőket lapozgattunk.   Régi Tavaszok emléke Sosem áll magától félre.   Fényes homlokú etalon, Mérce minden új Tavaszon.   Megalkudni sose enged, Tart  Hitet, Reményt, Szerelmet.   Reményt varázsol az égre Régi Tavaszok emléke…. Tovább »

    A gonoszság nevetséges, És mindenhol, mindig – véges.   Ma – világmédia-hűhó; Holnapután – tavalyi hó.   Ma rettegi a nagyapa, S nem hiszi majd az unoka…   Ha lelkünket is döngeti; Engedmény nem dukál neki.   Lehet király, Pap, vagy béres… Minden gonosz – nevetséges.  ... Tovább »

  Zsákutcába tévedt HitekAddig gyalogolnak,Míg mellettük közönyösenElsuhan a Holnap. Zsákutcába tévedt HitekPislákolva égnek,Nem látják, hogy a semmibeSzivárog a lényeg. Zsákutcába tévedt HitekKővé vetemednek,Emlékük sem marad meg aKeselyűseregnek.... Tovább »

  Nagy közömbös kőmezőkön A Történet hátrahőköl.   Objektív lehetetlenek Önfelszámolása pereg.   Semmi-dísszé porlik a gát; Minden abszurd törli magát.   Nagy közömbös kőmezőkön Alkudoznak kilenc rőfön.   Az út végén bő ajándék – Öncélú, semmítő szándék.   Vákuum csikorgatja fogát, Csak a Mítosz ugorja át.   Jövő-magzat állatbőrön; Nagy közömbös kőmezőkön.  ... Tovább »

Mindegyik a legdrágább valahol Valakinek. Mind egy-egy élet értelme: Gyerek. Ellenfelük: A töri és A matek. Tollát rágván mutatja mind, Mennyire Gyerek: Hol fecseg, Hol kesereg. —— Ne féljetek! Sok élet félti Létetek; Hát éljetek; Sok-sok szeretet Van Értetek; Hát érjetek, Éretlenek!... Tovább »

  Isten és a Tradíció Szívességet sose tesz, Semmire fel nem hatalmaz, De mindenre kötelez.   Akit nem köt – tévelyeghet, Rabolhat, mint a tatár, De akit köt, Tudnia kell, Hol húzódik a határ.   Globális propagandától Reszkethet a levegő, Isten áldása nem ott van, Ahol bőg a túlerő.   Isten és a Tradíció Szívességet… Tovább »

  Sose voltam liberális; Inkább maradok normális.   Károgó mű-varjú sereg Sötétítené az eget.   Mindent kitépne sarkából, Amiben Jövő pislákol   Abszurdumot torz süvegel; Eltévelyedést ünnepel.   Sose voltam liberális; Inkább maradok normális.... Tovább »