A Történelem
Szélbe
Hamvakat szór
Élt valaha
A trójai Hektór…
Rettegte őt egykor a túlerő,
Sírját őrzi
A végtelen Idő.
Férj volt és Apa.
Gyakran félt,
De nem hátrált meg soha.
Hurkot vetett rá
A Történelem,
A vén lókötő,
És elfogyott útjából – a Jövő.
Férj volt és Apa,
Nézte, amint a városát
Körülzárja
A görögök hada.
Foszló derűre
Végleges ború,
Trója számára –
Végső háború.
Míg élt a holt,
Trója hatalmas
Citadella volt.
Tenger bejáratát őrizte fennen,
S jött
Az ellen.
A háború
A leghalálosabb kór,
Városát védte egykor
A trójai Hektór.
Hősök,
Királyok,
Isten-protekciós médiasztárok,
Zsákmányra,
Dicsőségre éhes emberek,
Hatalmas sereg,
Tíz évig mégsem jutottunk előre,
Hektór tíz évig
Zabolát vetett
A görög túlerőre…
Papírformával nem törődött egykor
A trójai Hektór…
A győzelmi ágy sokáig vetetlen
Káromkodott a sok legyőzhetetlen…
Városát védte
Egykor
A trójai Hektór…
Védte hatalmas túlerővel szemben,
Istenek, királyok, emberek ellen,
Végül elesett,
Isten-protekciós “hős” ölte meg…
Mivel egyedül
Rajta erőt nem vehetett,
Vitézül
Meggyalázta
A tetemet…
Városát védve esett el egykor
A trójai Hektór…
Ha túlerő tör
Feléd,
És elszántságod talán nem elég,
Hívd segítségül
Hektór szellemét…
Élt és
Halt
Becsülettel
Egykor
A trójai Hektór.
Tudta, hogy szent
A Család, s
A Haza.
Férj volt és Apa.
Béke poraira…
