Hatvan felé – Styxen innen

Hatvan felé – Styxen innen;

Soha semmi nem volt ingyen.

Tövises az Élet szára;

Mindenek megvolt az ára.

Veszteségre sose néztem,

Mindig 

Szerettem és

Éltem.

Irigyeim – hogyha vannak –

Megbocsáthatnak maguknak…

Hatvan felé – Stxen innen;

A világ sohasem stimmel.

Most éppen nyugat csócsálgat

Elmebeteg doktrínákat.

Céljaihoz fennen okád 

Hitvány ideológiát.

Lényeghez semmit nem tenne,

De nagyon sokat elvenne.

Hatvan felé – Styxen innen;

Alul lesz, ami bőg fennen.

Ötven esztendeje látom:

Meghal a műanyag álom,

Élhetetlen utópiák

Adják a kilincset tovább,

S ahogy egyik porrá válik,

Hamarosan jön a másik.

Hatvan felé – Styxen innen;

Ülünk a globális priccsen.

Színesre festett rácsokra

“Demokrácia” van írva.

Háttérhatalom, vén ártány,

Álcája média, járvány…

Etikátlan, rossz pénzbozót,

Nem várunk tőle semmi jót.

Hatvan felé – Styxen innen;

Fehér ingben áll az Isten.

A Teremtés Örök Hegyén

Nem áll intézmény,

Csak Egyén.

Hatalom, pénz, s minden egyéb

Istennek csupán – töltelék…

Hogyha szabad az Akarat,

Cél, feladat mindig akad.

Csendesen figyel az Isten;

Hatvan felé – Styxen innen.