Pete László Miklós versei

Időn túli csendes ulti

 

Időn túli csendes ulti;

A Játék sosem pusztul ki.

 

Isten ingujja felgyűrve,

Lapjába van elmerülve.

 

Száll az Idő – Jövőt vésve;

Hallatszik hullámverése.

 

Időn túli csendes ulti;

Egyet sem ér, ami multi.

 

Egyik partner a lenézett,

Állandóan vesztes végzet,

 

A Idő a sziklát veri,

A fátumot kiröhögi.

 

Időn túli csendes ulti

Az Idő – távoli spulni…

 

A másik partner – egy ember;

A halandóság szünetel.

 

Fényes időzuhatagok

Örvénylő párája ragyog.

 

Időn túli csendes ulti;

Játszani,

Meg nem lapulni…

 

Tök negyvenszáz?

Kontra végzet!

Isten mosolyogva nézett…

 

Az Idő sziklát ostromol…

Át kell törnie –

Valahol…

 

Szent Öröklétre

Javulni…

Időn túli csendes ulti….

 

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!