Pete László Miklós versei

  Április, az idő-gyerek, Tél, s Tavasz benne küzdenek.   Hozhat havat Hozhat jeget, Hozhat napsütést, meleget.   Kétfelé áll a kalapja, A döntést másokra hagyja.   Április, az idő-gyerek… Idegen hadak küzdenek,   Ő meg tátott szájjal nézi, Dolgát hanyagul intézi.   Az eredmény: idő-rumli; Bolondnak nézi mindenki.   Április, az idő-gyerek Nem örvend,… Tovább »

  Hun kopog a Múlt ajtaján, Bebocsátjuk végre talán?   Lélektelen elméletek Tagadták, amíg lehetett.   Egy ideje retirálnak, Új múltakat retusálnak.   Hun kopog a Múlt ajtaján; Igazságot keres csupán.   Még mindig a hazugságok Irányítják a világot.   Hogyha a Múlt sínre kerül, Tán a Jövő is felderül.   Hun kopog a Múlt… Tovább »

   (A hírre, hogy kirúgták németországi állásából Petry Zsoltot, amiért bátran elmondta az ott divatozó doktrínákkal ellentétes véleményét.)   Huszonegyedik évszázad, Meddig megy fel még a lázad?   Rózsaszín elnöki vigyor Szólásszabadságon tipor.   “Demokratikus” igények Az egységes “vélemények”,   S a kakukktojás-gondolat Berlinben még ma sem divat.   Klubelnöki cinizmusok Mögött ma is a… Tovább »

  Idő-parti pillanatok; Perc csillámlik, Óra csorog.   Minden kanyar külön világ; Mind azt hiszi, hogy van tovább,   De a folyam sziklába mar, S már hasad az újabb kanyar.   Idő-parti pillanatok; A friss múlt hiába zokog.   Idő-örökotthonokat Legfeljebb régész tapogat.   Lombjukat vesztett erkölcsök Ágait gyűjti a hörcsög.   Idő-parti pillanatok; A… Tovább »

  Locsoljuk meg Kedvesünket, Hervadás ne érje, Életét a Szerelmünkben Még sokáig élje!   Locsoljuk meg Lányainkat, Szeretettel, Szépen, Unokát nevelhessenek Boldog békességben.   Locsoljuk meg a világot Vígan, Mosolyogva, Gyengéd kézzel, mert a szegény Meg van háborodva…  ... Tovább »

  Lélekkereszt… A Mindenség Szívében, Világít Végtelen nagy semmi-éjben.. Entrópiát repeszt… Lélekkereszt…   A kereszt ősrégi, Titokzatos jelkép, A világnak minden táján viselték, Az Időt az emberrel együtt rótta, Itt van velünk Az ősi vadásztörzsek óta.   Jelent Világot, Csillagot, Napot; Jelent Időt, Végtelent, Meg teret… A világot, S benne Az Életet.   Profán világban,… Tovább »

  Nagyszombati verőfényben Virágba szökken az ág, Húsvét örömünnepére Vár a keresztény világ.   Nagyszombati verőfényben Fényeskedik Kikelet, Megbocsátó-kéket öltött Az Ég a világ felett.   Nagyszombati verőfényben Száll a Remény szerteszét; Egyszer ott is felvirrad majd, Ahol még nagy a sötét.    ... Tovább »

  Uram, Az  Örök, Szent Fájdalom Napja van. Profán lármában sír A tiszta Hang, Ma nem szól a harang, Talmi özönben fuldoklik A Lélek… Segíts, Hogy megmaradjunk Mégis Kereszténynek.  ... Tovább »

  Vadságból a barbárságba… Kúszik a doktrína járda,   Az elmélet-mozgólépcső, S – papírrá lesz, ami élő…   Őserdőből – pusztaságba… Vadságból a barbárságba…   Valamikor, Nagyon régen… Másképpen történt egészen…   Vadságból a barbárságba, Ködszürke tézis-világba.   Jelen ideológiák Szabják át a históriát.   Bolondgomba ül a tálba… Vadságból a barbárságba…   Valamikor, Nagyon… Tovább »

  Idő-parti Tavasz-öböl; Anyag a Szellemmel pöröl.   Atlantisz műkörmösök Hangos nyelve fürgén pörög,   S Bizáncból jött szerzetesek Dicsérik a görögtüzet.   Idő-parti Tavasz-öböl; Téves jóslat jövőt pörköl,   S Múltakból jött sokadalom Hullámzik egy széles falon.   Virágzik sok korhadt faág, Elpihennek régi viták.   Idő-parti Tavasz-öböl; Ablakban Isten könyököl.   Ünneplőben a… Tovább »