Pete László Miklós versei

  Guggenheim-időmúzeum Bugyrainak peremén Újra huzakodni kezdett A Közösség, S az Egyén.   Osztályharcos illúziók Eltűntén eb sem kapar, Máris itt az újabb tévút: Még egy hamis balkanyar.   Profán emberi bölcsesség Doktrínák után kutat, Nem akarja megtalálni Még az egyenes utat.   Guggenheim-időmúzeum Körbe-körbe tántorog, Modern mezben térnek vissza Az ősrégi ciklusok.   Ha… Tovább »

  Atlantiszban is szólt ének, Amíg csak tartott az Élet.   Sejtették, vagy nem sejtették; A Reményt el nem temették.   Sohasem király, vagy kormány Áll a hétköznapok ormán.   A világ szent tükörképe Az otthoni esti Béke.   Atlantiszban is szólt ének, Voltak gazdagok, Szegények.   Fönt ott is kapzsiság termett, S lent ismerték… Tovább »

  Álmítosz műanyag füvén Térdel a rózsaszín tehén.   Nyerít az agyat pácoló Rikító provokáció,   Profán médiaistenek Feszültséget gerjesztenek.   Makacs a Szabad Akarat; Az Igazság – Állva marad.   Álmítosz műanyag füvén Minden doktrína koravén.   Herélésre vágyó bikák Bökdösik a politikát,   S minden eltévelyedések A pénz-horizontra férnek.   Makacs a Szabad… Tovább »

  Mítelgetek, mítelgetek… Szimbólum mögött a gyerek.   Digitális erőtérben, Digitális kételységben   Digitális kézzel mérek Digitális bölcsességet.   Mítelgetek, mítelgetek, A világ tán mégsem kerek,   Hanem lapos, Vagy ovális, De leginkább – virtuális.   Talán én lennék lefagyva, Ha gépem le nem fagyna…   Mítelgetek, mítelgetek, Süppedős internet-berek…   A tavaszunk ritka pocsék,… Tovább »

  Csendes borongós Tavaszon Szárad a sár az udvaron.   Nyújtózkodnak elmúlt évek, Csipog, csicsereg az Élet.   Zsibbad a Kikelet karja, A hegyeket köd takarja.   Csendes borongós Tavaszon Isten ül egy korhadt padon.   Kint a halál – vén ószeres – Dogmáira vevőt keres.   Hétköznapi boldogságok Melengetik a világot.   Didereg a… Tovább »

  Beszűkült kozmopoliták A maguk nótáját fújják.   Világboldogítás végett Tágas térben –  Szűk elmélet.   Fonnyadt globális frázisok Fásult papírhegye ropog.   Nem a javunkat akarják; Beszűkült kozmopoliták.  ... Tovább »

  Nimród, Ménróth, Más néven: Orion; Áll az időből rakott Falakon…   Ménróth.. Egykoron Hatalmas király… Őrt áll A Kezdetek Kapuinál.   Rég elfeledett mitológiák Cserepein át Látszik arcából Néhány mozaik. Más volt a világ, Más volt az Ember, És más volt a hit… Rég elfeledtük, Valahol  Mégis Itt, Bennünk Lakik.   Nimród, Ménróth, Más… Tovább »

  Szkítaságos Idő-honban Ős Eredet – még talonban.   Tovatűnő évezredek Árnyéka rátelepedett,   Az útjelzők rég elkoptak, A szavak megcsavarodtak.   Szkítaságos Idő-honban A Jelen mégis otthon van.   Az érzelmek és a jelek Mindig tévedhetetlenek.   Romos évezredek felett Fogunk a Múltunkkal kezet.   Szkítaságos Idő-honban Az Emlékezet megtorpan.   Szkíták, pannonok, szarmaták;… Tovább »

  A Költészet neve napján Hívószó kutat rím után.   Sorok állnak a strófába, Szívdobogás ritmusára.   Kikelet ritmusra éled, A Ritmus maga az Élet.   A Költészet neve napján Megbokrosodik a profán.   Holt verseket ünnepelnek, Élő versek dalra kelnek.   Profán ünnepi protokoll A Lélek nyomában lohol.   A Költészet neve napján Mű-vers… Tovább »

Tavasz-öböl partjainál Kikelet szent dallama száll.   Csillámlik a hajó orra, Feszül az összes vitorla.   Virágzó jövő-szigetek… Hívogatnak új Kezdetek.   Tavasz-öböl partjainál Minden jóslat tótágast áll.   Tavaszi szélben a végzet Már annyiszor semmivé lett,   Statisztika-jövő helyett Igazi jövő jöhetett…   Hátha most is, Ahogyan rég… Reménykedni – kötelesség.   Jövőt ígér… Tovább »