Férfiatlan korszakokban

Férfiatlan korszakokban

Sánta lesz a ráció,

Affektál a divatmajom,

Jön a giccs-invázió.

Torz esztétika cikázik

Műanyag emlékeken,

S a szélütött médiában

Szinte csupa giccs terem.

Szakadék mélységű ráncok

Gyűlnek Isten homlokán,

Bután és erőszakosan

Terjeszkedik a profán.

Férfiatlan korszakokban

Nő a végzet,

Fogy a Hit,

Embertömeg feszegeti

Tulajdon határait.

Rikoltozik a túltengő

Disztópia-állomány;

Azt hiszik, Isten helyébe

Léphet majd a tudomány.

Rózsaszín szemüvegben tán

Nem látni, hol van a gát,

Az ember arra törekszik,

Hogy kasztrálja – önmagát…

Férfiatlan korszakokban

Prófétában nincs hiány,

Mindent tudnak, csupán azt nem,

Ki a fiú,

Ki a lány…

Isten tervein az ördög

Mindig keresi a rést,

Hogy harsányan ünnepeljen

Minden eltévelyedést.

Férfiasság…

Nőiesség…

Anyaság és Apaság….

Ettől fosztaná meg magát

A zápult agyú világ…

Férfiatlan korszakokban,

Elszivárog az Erő,

Orwelli biorobotok

Hada sompolyog elő.

Ordítoz a csiricsáré,

Ahogy a torkán kifér,

Fél, mert tudja: a normális

Előbb-utóbb visszatér.

Üvölt a műanyag tömeg,

Minden sárgul,

Feketül…

Valahol aggódó arccal

Isten nézi

Egyedül.

Tovább a blogra »