Atlantiszban is szólt ének,
Amíg csak tartott az Élet.
Sejtették, vagy nem sejtették;
A Reményt el nem temették.
Sohasem király, vagy kormány
Áll a hétköznapok ormán.
A világ szent tükörképe
Az otthoni esti Béke.
Atlantiszban is szólt ének,
Voltak gazdagok,
Szegények.
Fönt ott is kapzsiság termett,
S lent ismerték a Szerelmet.
Ők is sikerre szomjaztak;
Nem voltak nálunk rosszabbak.
Nem változik a csízió,
A fejlődés – illúzió.
Atlantiszban is volt ének,
Hallgatója a Mesének,
Tán máról holnapra éltek,
Mégis szebb jövőt reméltek.
Küzdött a Múlt és a Jövő,
A Tradíció,
S az Idő.
Atlantiszban is szólt ének,
Voltak férjek,
Feleségek.
A doktrínák csak bajt hoztak,
Jöttek,
Aztán leáldoztak.
Akadtak erős királyok,
Népvezérek,
Meg zsiványok…
Hétköznapról szól az Ének…
Atlantiszban is volt ének…
