Atlantiszban is szólt ének

Atlantiszban is szólt ének,

Amíg csak tartott az Élet.

Sejtették, vagy nem sejtették;

A Reményt el nem temették.

Sohasem király, vagy kormány

Áll a hétköznapok ormán.

A világ szent tükörképe

Az otthoni esti Béke.

Atlantiszban is szólt ének,

Voltak gazdagok,

Szegények.

Fönt ott is kapzsiság termett,

S lent ismerték a Szerelmet.

Ők is sikerre szomjaztak;

Nem voltak nálunk rosszabbak.

Nem változik a csízió,

A fejlődés – illúzió.

Atlantiszban is volt ének,

Hallgatója a Mesének,

Tán máról holnapra éltek,

Mégis szebb jövőt reméltek.

Küzdött a Múlt és a Jövő,

A Tradíció, 

S az Idő.

Atlantiszban is szólt ének,

Voltak férjek,

Feleségek.

A doktrínák csak bajt hoztak,

Jöttek,

Aztán leáldoztak.

Akadtak erős királyok,

Népvezérek,

Meg zsiványok…

Hétköznapról szól az Ének…

Atlantiszban is volt ének…