Szkítaságos Idő-honban
Ős Eredet – még talonban.
Tovatűnő évezredek
Árnyéka rátelepedett,
Az útjelzők rég elkoptak,
A szavak megcsavarodtak.
Szkítaságos Idő-honban
A Jelen mégis otthon van.
Az érzelmek és a jelek
Mindig tévedhetetlenek.
Romos évezredek felett
Fogunk a Múltunkkal kezet.
Szkítaságos Idő-honban
Az Emlékezet megtorpan.
Szkíták, pannonok, szarmaták;
Megkeveredett a világ…
Hunok, gepidák, avarok;
Az Alföldön por kavarog…
Szkítaságos Idő-honban
Nótárius feje gondban.
Geszta jelent múltba kavar,
S egyre nagyobb lesz a zavar.
Szkítaságos Idő-honban
A Memória megroppan.
Néhai Hunsdorfer mester
Finnugorrá átkeresztel
Minket az önkény idején,
Tán már meg is bánta szegény…
Szkítaságos Idő-honban
A Szív mégis újra dobban.
Akármilyen vadkan túrja,
Időmélység hátrál újra.
Az Igazság végleg ott van
Szkítaságos Idő-honban.
