(A hírre, hogy kirúgták németországi állásából Petry Zsoltot, amiért bátran elmondta az ott divatozó doktrínákkal ellentétes véleményét.)
Huszonegyedik évszázad,
Meddig megy fel még a lázad?
Rózsaszín elnöki vigyor
Szólásszabadságon tipor.
“Demokratikus” igények
Az egységes “vélemények”,
S a kakukktojás-gondolat
Berlinben még ma sem divat.
Klubelnöki cinizmusok
Mögött ma is a múlt susog.
A drill régi fővárosa
Bőrét le nem vedli soha.
Volt itt könig,
Aztán kaiser,
Utána meg führer-kanzler,
Egyikük sem jutalmazott
Sok önálló gondolatot,
S a megszokott vasfegyelem
Nyomán egyéb ma se terem.
Kenetteljes szó-folyamok
Mögül még nem a bárd suhog,
De a leépülést látva
Jöhet az is – nemsokára.
Sok eltévelyedés-fajta
Volt már törvénybe iktatva.
Most rózsaszínek az esték,
Tisztelegni annak tessék,
Mert már készül is a lista,
Ki ilyen fób,
Olyanista,
S gondolkodó eretnekek
Menete lágerbe mehet.
Elnöki fogpasztavigyor;
Inkvizitor módra frivol.
Egy edző maradjon lakáj,
Emberszabású papagáj,
S visszhangozza az uraság
Ezerszer ismételt szavát.
Huszonegyedik évszázad,
Meddig megy fel még a lázad?
Rossz elnöki bájvigyorok
Mögött csak üresség kopog.
Minden doktrína értéke
Csupán azon mérhető le,
Mennyi szabadságot enged
Az eltérő nézeteknek.
Ha semennyit: embertelen,
S nem követni –
Feledni kell.
Lehet akármi a neve,
S a média tele vele,
Hogyha nincs szólásszabadság,
Rosszabb lesz tőle a világ.
Bárgyú elnöki vigyorok
Mögött szolgaság imbolyog:
Nem akar ő rosszat tenni –
Csak szeretne megfelelni…
Hogyha nincs szabad akarat,
Berlin is csak – Berlin marad…
Bocsánat, ha megbántottam,
Elnök úr, de nem tudhattam,
Hogy pojáca tetszik lenni…
Ne tessék komolyan venni…
Tessék tovább térdelgetni,
Vonulgatni, integetni…
Ha egyszer felnő a világ,
Akkor lesz szólásszabadság.
