Pete László Miklós versei

  Vén Kaszás a hideg Égen; Őrködik már nagyon régen.   Halál-csapák profán mérge Ne érhessen Tejút-révbe,   Eridanus vén útjára Ne juthasson, aki gyáva…   Vén Kaszás a hideg Égen; Csillagfényű Békességben.   Ős Igék új Létet hoznak; Égi utak találkoznak.   Mélységek kapui felett  Lebeg a szent Emlékezet.   Jövő-titkon… Múlt-vidéken… Vén Kaszás… Tovább »

  Oltottak és oltatlanok Kakofóniája dadog.   Média félelmet gerjeszt, Mutáns-rémhíreket terjeszt.   Akárhányadik hullámok  Újabb hióbhíre tátog…   Oltottak és oltatlanok; Világ végén füst kavarog.   Népességcsökkentő mesék Bűze sugárzik szerteszét…   Mintha nem Isten tervezné… Mintha valaki szervezné…   Túl kell ezt élni, Magyarok! Oltottak és oltatlanok.  ... Tovább »

  Hatvanadik köröm futom; Magamat erősnek tudom.   Két nagy opusz – félig se kész; Sok munkával lesz majd egész.   Adok, ameddig csak tudok, Karrierre tunya vagyok.   Hatvanadik köröm járom, Velem van hűséges Párom.   Ahol Szerelem – ott Élet; Míg van Kit szeretnem – élek.   Van, akihez hazajöjjek, Akivel együtt örüljek…. Tovább »

  Gyermekszemmel Tróját látta, Felnőtté lett – megtalálta.   Híve volt régi daloknak, Nem hitt a szkeptikusoknak.   Más megalkuszik, Vezekel; Schliemann soha nem adta fel.   Tróját nekünk Ő ásta ki – Ma sem bocsátják meg neki…   Nevére fanyalgás ragad; Örökre “dilettáns” marad.   A kánonnak máig se kell, Schliemann soha nem adja… Tovább »

  Csendes tavaszi éjszaka; Kicsi hajlék, Meghitt szoba.   Mögöttünk már évtizedek, Fogod kezem, Fogom kezed.   Csókot adok Homlokodra, Felébredek Mosolyodra.   Előttünk még boldog napok Fénylő arcocskája ragyog.   Kicsi hajlék,  Meghitt szoba; Csendes tavaszi éjszaka.    ... Tovább »

  Szent tavaszi megújulás. Virágzik az Élet, Tavasz-tűzben megtisztulnak Mind az elmúlt évek.   Virágpompás tavaszi fák, Napfény, madárének, Újra szárba szökkenhetnek A régi Remények.   Isten ráncai simulnak, A Teremtés éled; Szent tavaszi megújulás, Virágzik az Élet.  ... Tovább »

  Férfiatlan korszakokban Sánta lesz a ráció, Affektál a divatmajom, Jön a giccs-invázió.   Torz esztétika cikázik Műanyag emlékeken, S a szélütött médiában Szinte csupa giccs terem.   Szakadék mélységű ráncok Gyűlnek Isten homlokán, Bután és erőszakosan Terjeszkedik a profán.   Férfiatlan korszakokban Nő a végzet, Fogy a Hit, Embertömeg feszegeti Tulajdon határait.   Rikoltozik… Tovább »

  Csodaszarvas földön-égen, Visszapillant, ahogy régen.   Minden jó döntés feloldoz; Legyünk hűek önmagunkhoz.   Akkor is, ha örök jussát  Követeli a gyávaság.   Homályosak a Kezdetek; Szürke égből könny csepereg.   Itt, a Kárpát-medencében Keletkeztünk –  Nagyon régen…   Csodaszarvas földön-égen, A Múlt sötét erdejében.   A Bátorság Reményt hordoz Legyünk hűek önmagunkhoz.  … Tovább »

  Világvégi vadkan-bérlet; Az elhamvadt tűz nem éget.   Gonosz profán létet remél, Örökké csak a Mítosz él.   Bátor ember mindig láthat Égi csillagkoronákat.   Cél csak a Távlatban éled; Világvégi vadkan-bérlet.... Tovább »

  Isten nem gyűjt szavazatot. Amit adhatott, már adott,   És ezután is megadja, Ha lesz, aki elfogadja.   Egy az útja Lentnek, Fentnek; Senki sem születik szentnek.   Isten nem hoz szankciókat, Nem indít hadihajókat.   Sosem küld ránk katonákat, Sem fegyveres prófétákat.   Túlerővel nem fenyeget, Légicsapást sem emleget.   Tartsunk a Jövőnek… Tovább »