A Költészet öntérvénye;
Semmi elől nem áll félre.
Még szótagot se küld oda,
Ahol a Szó csak kaloda.
Semmi státuszt nem ismer el,
Nem versenyez,
Nem is perel.
Nem tömjénez,
Nem bazsevál,
Pénz szolgálatába nem áll.
Nem számít neki hivatal,
Titulusokat nem akar.
Nexus-hálóba nem akad,
Míg él – öntörvényű marad.
Még él, öntörvényű marad,
Haszon-elvre semmit nem ad.
Olyan hasznos a világnak,
Mint a világ – önmagának.
A Költészet Igazsága
Nem a számokba van zárva.
A Költészet öntörvénye
Sohasem számok önkénye.
Egyetlen vers is több lehet,
Mint sok kilométer kötet,
Inkább egyetlen Olvasó,
Mint bolygónyi képmutató.
A Költészet öntörvénye;
Isten legszebbik reménye.
A Költészet Lélek étke,
Nem a hatalom csalétke.
A Jövő Ritmusra éled,
S a Ritmus – maga az Élet.
Nem köldökre,
Fel az Égre…
A Költészet öntörvénye.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: