Pete László Miklós versei

    Hideg szelek Februárja Fagyos téli táncát járja.   Doktrínák hideg vidéke Ködében reszket – a Béke.   Rossz, lappangó pénz-bozontok Rengetik a horizontot.   Hideg szelek Februárja Az ember csontját átjárja.   Akuttá vált pandémia, Meg vakcina-mizéria   A tetőpontjára hágott, Keserítvén a világot.   Hideg szelek Februárja Mindig saját útját járja.  … Tovább »

  Hektór szelleme, ha lobog, A túlerő ma is vacog.   Pénzes műanyag istenek Hada szipogva nyekereg.   Repedés mászik a falon; Halandó minden hatalom.   A csöndes Mélység háborog… Hektór szelleme, ha lobog…  ... Tovább »

  Idő útján vén tűzkerék; Csodálkozik rajta az Ég.   Nem fújják szelek, lavinák, Mégis gördül egyre tovább.   Az Idő akár mit regél, Mégis tudja, hogy célba ér.   Még előre! Még nem elég! Idő útján vén tűzkerék…  ... Tovább »

  Szülőföldem, Február Mindig a Tavaszra vár; Nem zavarja  Álmait, Hogy deres a határ…   Szülőföldem, Február, Örökké lelkébe zár, A Vízöntő oltalmában Istenre Talál.   Szülőföldem, Február, Sose tudta, mi a Nyár, Csak ballag a Tél végén, Mint Ócska vén batár…   Szülőföldem, Február, Tisztességéért kiáll, Megalkuvás nélkül Mindig A Tavaszra vár.  ... Tovább »

  Ötvenkilenc vagyok mától, Korom semmiben sem gátol.   Múlt ölében Jövő éled; Még sok szépet ad az Élet.   Legfeljebb az Idő vénül; A Boldogság el nem évül.   Ma van a születésnapom, Szépre sikeredett – nagyon.   Ballag az Idő magától; Ötvenkilenc vagyok mától.... Tovább »

  Februári kemény fagyok; Holnap ötvenkilenc vagyok.   A vén Idő tétet emel, Talán magam sem hiszem el.   Még egy utolsót alhatok; Holnap már nem ennyi vagyok.   Egyéni szilveszter éjjel Az ötvennyolcadik évben.   Holnap már eggyel több vagyok; Februári kemény fagyok.... Tovább »

  Festői hópehely-sereg Jéghideg rohama pereg.   Recseg a tehertől az ág, Bekéredzkednek a kutyák.   Hull a hó fagyott latyakra, Tán sohasem hagyja abba…   Idő mélységei felett A nincs-re Tél a felelet…   Jövő Reménység csepereg… Festői hópehely-sereg…... Tovább »

  Februári latyak-özön; Isten előre nem köszönöm.   Előbb a Munka, A Jelen; Jövendő csak abból terem.   Köldöknéző profán agyak; Nem teremt lelket a latyak.   Doktrína ül lapos kövön; Februári latyak-özön.... Tovább »

  Fáradt Vízöntő-éjszakán Isten játszik vén citerán.   Panaszos ősi dallamok Hangja az esőbe csorog.   Ismét zárt körben a világ, Szaporodnak a pocsolyák.   Fáradt Vízöntő-éjszakán Isten töpreng a Lét fokán.   Ép-e a Teremtés húrja, Vagy kezdődjön minden újra?   Vén ráncok Isten homlokán; Fáradt Vízöntő-éjszakán.... Tovább »

  Trutymóságos idők járnak; Nagy étvágya nőtt a sárnak.   Az eső hull, csepeg, szitál, Irigy téli szél kornyikál.   Idő zord, ködös hajlatán Tócsákba gyűlik a profán.   Felismerhetetlen a rét; Fagy-cenzúra jelzi jöttét.   Nagy étvágya nőtt a sárnak, Trutymóságos idők járnak.... Tovább »