Pete László Miklós versei

  Csillagok égi ösvényén Csatangol a Hajdan, Messze jár, bár megígérte: Segít majd a bajban.   Némelyik vén stációnál Szellemvarjú károg, Időközben kihunytak a  Régi állomások.   Csillagok vén országútja Apró pontba férne, Még sokáig világít a Kihűlt Napok fénye.   Csillagok égi ösvényén Vén bolyongó Lelkek; Nyugtalanok, a Kérdésre Sohasem feleltek.   Doktrínákat tákolgattak… Tovább »

  Mindig savanyú a képe, Más nem hibás, csak a népe.   Tapsikol a gonosz szóra, Száját húzza minden jóra…   Szitokszóra hallgat, Valós vagy nem valós sebet Borotvával Véresre vakargat…   A lelkivilága – takarékos… Szegény, Szegény Magyar-fogyatékos…   A nemzeti nihil őre, Schlözer szava szól belőle…   Savanyú képpel fanyalog, Fel sem fogja,… Tovább »

  A szabványosított történelem Mindig csak múltba vetített jelen.   “Logikus” összefüggés-halmazok Mögött jelen doktrína acsarog.   Múlt-olvasatunk jelen dühét szítja, S a Múltat egyre mélyebb köd borítja.   Dogma-tömkeleg mind jobban szorongat, Egyre kevésbé értjük önmagunkat.   Jövő útjába ásott mély verem A szabványosított történelem.  ... Tovább »

  Emlékeink Múzeuma Felfér egy nagy pótkocsira.   Létünk lényegét mutatja, Maga az Élet vontatja.   Tünékeny, sose anyagi, Nem lehet felrobbantani.   Emlékeink Múzeuma Csupán Pillanatok sodra.   Apró tűnő öröklétek Színezik a véges létet…   Amíg vagyunk, élni éget A sok kicsi konzerv-élet…   Nem hagy el bennünket soha Emlékeink Múzeuma.  ... Tovább »

  Galaktikus éjszakában Ezer csillag – egymagában.   Sok kis fénylő anyag-magány; Apró fény mögött – nagy talány…   De a végtelen űr csendje Mégsem a világ Nagy Rendje.   Vén szomorkás entrópia Borul a Lét titkaira.   A Válasz tán sose jön el; Isten szkafandert nem visel.   Apró Fény örökbe fogad Hatalmas távolságokat…. Tovább »

  Isten díszletraktárában Sok leszerepelt világ van.   A hajdani teremtések Zöme sötét régmúlt-fészek.   A végzet patkány képében Tanyázik egy odvas résben.   Isten díszletraktárában Fekszik a halál – nyugágyban.   Hamvába holt kísértések Polcai plafonig érnek.   Tökkelütött világvégék Várják az enyészet végét.   Ateizmus áll magában Isten díszletraktárában…  ... Tovább »

  Mítosz bátyó Februárban, Fényes Vízöntő-ruhában   Egy kávéra betér hozzánk, Reményt, bizakodást hoz ránk.   Tán jobb idők is akadtak, De voltak sokkal rosszabbak.   Mítosz bátyó Februárban; Egyszerre számos világban…   Meg se kottyan neki a Tél; Mindig anyanyelven beszél.   Bár mindig ott van az Égen; De legtöbb dolga van – Télen…. Tovább »

  Terepasztal-hadvezérek; Csupa játék, Semmi érdek.   Nincs katasztrófa, Nincs ború, Játék csupán a háború.   Itt az elesett katona Csakhamar feltámad újra.   Terepasztal-hadvezérek; Nem a vérfürdő a lényeg.   Mind a kezük ügyében van, Ami szép a háborúban.   Gonosz lövészárok-tájék Az asztalon csupán játék.   Terepasztal-hadvezérek; Mind hősi, gyermeteg lélek.   Ragyogó… Tovább »

  Borongós szürke napokon Megpihen a szél, Távozását fontolgatja Lassacskán A Tél.   Borongós szürke napokon Álmodni lehet, Életkedvet csiripelnek Kint  A verebek.   Borongós szürke napokon Simul a redő, Csak a Jóra való hajlam Igazi Erő.   Borongós szürke napokon Tétova az ég, Napfény helyett csak a Lélek Belső Tüze  Ég.   Borongós szürke… Tovább »

  Fáradt téli impressziók, Szürkék, nedvesek és fakók.   Vén emlékezet válogat Sodródó pillanatokat.   Sírhalom a Jövő partján; Egyre hízik a toportyán.   Telni kezd az idő-fiók; Fáradt téli impressziók.  ... Tovább »