Pete László Miklós versei

  Hatvanadik évem felé Megyek az úton felfelé.   Az Idő együtt fogy velem, S életben tart a Szerelem.   Élem az isteni Kegyet, Fentről láthatom a Hegyet.   Megyek az úton felfelé, Hatvanadik évem felé.  ... Tovább »

  Atlantisz bennünk él régen, Valahol lent, Nagyon mélyen…   Fentről folyton feledtetve… Alulról mégsem feledve.   Alvad a messzi Múlt vére, Volt a Földön világvége…   Atlantisz bennünk él régen; Csillag egy mitikus Égen…   Be van a lelkünkbe égve, S mint Reményt, őrizzük félbe….   Tudjuk ott  Lent, Nagyon mélyen, Hogy a Múlt… Tovább »

Ebbe a mai világba  Pürrhosz király Beleillene; A globális térben  Fennen lobog A néhai szelleme.   Fölösleges törekvések, Meddő célok Bendője korog; A látszólagos kedvesség Pajzsa mögül Vadul vicsorog.   A globális Világ-hübrisz Célba sose ér, De miatta Patakokban Ömlik majd A vér…   Globál-pénznek emberélet Nem számít sose… Ebbe a mai világba  Pürrhosz király… Tovább »

  Fittyet hányok vak zenére, Nem érdekel a más bére.   Egy valóságos Olvasó Több, mint ezer szófogadó,   Mű-végzet kegyeit leső Sznob kultúra-jogkövető.   Fitytet hányok hivatalra, Érdek-jobbra, Dogma-balra.   Mesterkélt értékskálára, Lappangó propagandára,   Brancsra, Pancsra, Háncsra, Gáncsra; Sok literátus bogáncsra.   Fittyet hányok státuszokra, Hivalkodó gesztusokra,   Lila értékítéletre, Fizetett csatlósseregre.  … Tovább »

  Történelem – vigaszágon; A “fejlődés”?  Rozsdás járom.   Ha elfoszlik a szemfedő, Mindig van újabb túlerő,   Csupán jelmezt vált a világ, Istene mindig: kapzsiság.   A pénz a szószékre rángat Tökkelütött doktrínákat,   A média-janicsárok Fekete serege károg,   Így ölt jeges eszme-falon Új kígyóbőrt a hatalom…   A Megváltás? Örök álom… Történelem… Tovább »

  Isten ül az Idő partján; Remény jobbján, Gond a balján.   Profán gének, szellem-mémek Néhanapján átkelnének,   De az Időn nincsen gázló, Csak új, Meg újabb fiaskó…   Isten ül az Idő partján… Ami komor, sose pajzán.   Amiben még él az Élet, Végzet-vízbe sose téved.   Ami kicsit sem zavaros, Nem élő –… Tovább »

  Rekedt vén Január regél, Fegyverkezni kezdett a Tél.   Vén Remények bottal járnak, Fagydárdák falanxba állnak,   Vad fellegek sereglenek, Széllel száll a hadüzenet.   Páncél-mellét veri a Tél… Rekedt vén Január regél…... Tovább »

Ős bánatok januárja Alkony-kapuját kitárja.   Pislákoló emlékezet Felé sötét ösvény vezet.   Örök-távol köd-végeken Rejtőzködik a Sejtelem.   Ős bánatok januárja Útját szünet nélkül járja.   Ködbe csábított tudatok Fonnyadt elmeváza ropog…   A sötétlő nemlét-vizek Sosem érik el a Hegyet.   Profán Hamletjeit várja Ős bánatok januárja.  ... Tovább »

  Eső hull a tegnapokra, Fázik az emlékek bokra.   Híg, locspocsos, lanyha télben Emlék örvénylik a szélben.   Rossz, álruhás tél támogat Nosztalgia-magányokat   Eső hull a tegnapokra; A Múlt: Pillanatok csokra.   A Boldogság Pillanatok Villámfényeiben dobog.   A Lét: tűnő dimenzió, Múlt, Jelen, Jövő –  Fikció.   Fogjuk a Jövőt marokra; Eső… Tovább »

Új esztendő caplat velünk, Egykedvűen néz az egünk.   Idő apó ballag szépen, Szürke, téli békességben.   A Remény újra kelendő; Jót hozhat az új esztendő.   Isten Bennünk és felettünk… Új esztendő caplat velünk.... Tovább »