Néhai vörös csillagok
Meddő emléke kavarog.
Égi felség stilizálva,
Rossz jelképpé degradálva
Zászlón,
Sapkán,
Épületen
Megjelent, ha kellett, ha nem.
Néhai vörös csillagok;
A Múlt éhes gyomra korog…
Világforradalmi dogmák
Már önmagukat siratják,
De új “eszme” akad máris;
A sátán ma – liberális.
Néhai vörös csillagok
Műanyag mítosza makog.
Osztályharcos világbéke
Süllyesztőbe került végre,
De a régi szimbólumok
Helyén máris új acsarog.
Néhai vörös csillagok
Aurája már nem ragyog.
Szenvedések áradatát
Látta miatta a világ.
Talán kiderült azóta,
Hogy rossz a doktrína-kvóta,
S az édeskés utópiák
Nyomán sosem lesz jobb világ.
Néhai vörös csillagok;
Az ateizmus nem csacsog.
A doktrínának nincs lelke,
Társa sincs, aki felelne,
Csak mindentudó egója.
Útjait makacsul rója,
A papír-elvnek nincs vétek,
Nem számít az emberélet…
Néhai vörös csillagok
Nyomában szellem sompolyog.
Minden modern globalizmus
Forrása a kommunizmus.
Aki a nemzetek helyet
Világállamot emleget,
Identitást lop, elragad,
És cserébe semmit nem ad.
Néhai vörös csillagok;
Az égbolt nélkülük ragyog.
A profán emberistenek
Rég semmiben fetrengenek,
Leszedték a képeiket,
Hangjukra a Jövő süket.
A szerencse ma is forog;
Néhai vörös csillagok…
