Pete László Miklós versei

Világvégi éjszakában

 

Világvégi éjszakában

Térdel a Múlt egymagában,

 

Vállán hosszú, kopott kabát;

A Jelenért suttog imát.

 

Vén doktrína-kísértetek

Sötét ködben örvénylenek.

 

Megbomlott a “fent” és a “lent”,

Bőg a profán,

Hallgat a Szent.

 

Térdel a Múlt egymagában;

Világvégi éjszakában.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!