Atlantisz bennünk él régen

Atlantisz bennünk él régen,

Valahol lent,

Nagyon mélyen…

Fentről folyton feledtetve…

Alulról mégsem feledve.

Alvad a messzi Múlt vére,

Volt a Földön világvége…

Atlantisz bennünk él régen;

Csillag egy mitikus Égen…

Be van a lelkünkbe égve,

S mint Reményt, őrizzük félbe….

Tudjuk ott 

Lent,

Nagyon mélyen,

Hogy a Múlt előtt volt  Régen…

Atlantisz bennünk él régen,

Nagy evolúció-éjben…

Atlantisz bennünk él tovább,

Sose firtatjuk az Okát…

Nem bírják el teóriák,

Hogy volt egy régebbi világ,

Minden egészen másképpen

Történt

Akkor;

Nagyon régen…

A Kezdetek Idejében…

Atlantisz bennünk él régen…

Tovább a blogra »