Pete László Miklós versei

Atlantisz bennünk él régen

 

Atlantisz bennünk él régen,

Valahol lent,

Nagyon mélyen…

 

Fentről folyton feledtetve…

Alulról mégsem feledve.

 

Alvad a messzi Múlt vére,

Volt a Földön világvége…

 

Atlantisz bennünk él régen;

Csillag egy mitikus Égen…

 

Be van a lelkünkbe égve,

S mint Reményt, őrizzük félbe….

 

Tudjuk ott 

Lent,

Nagyon mélyen,

Hogy a Múlt előtt volt  Régen…

 

Atlantisz bennünk él régen,

Nagy evolúció-éjben…

 

Atlantisz bennünk él tovább,

Sose firtatjuk az Okát…

 

Nem bírják el teóriák,

Hogy volt egy régebbi világ,

 

Minden egészen másképpen

Történt

Akkor;

Nagyon régen…

 

A Kezdetek Idejében…

Atlantisz bennünk él régen…

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!