Pete László Miklós versei

Fittyet hányni, mint poétikai alapvetés

 

Fittyet hányok vak zenére,

Nem érdekel a más bére.

 

Egy valóságos Olvasó

Több, mint ezer szófogadó,

 

Mű-végzet kegyeit leső

Sznob kultúra-jogkövető.

 

Fitytet hányok hivatalra,

Érdek-jobbra,

Dogma-balra.

 

Mesterkélt értékskálára,

Lappangó propagandára,

 

Brancsra,

Pancsra,

Háncsra,

Gáncsra;

Sok literátus bogáncsra.

 

Fittyet hányok státuszokra,

Hivalkodó gesztusokra,

 

Lila értékítéletre,

Fizetett csatlósseregre.

 

Minden kánon-struktúrára,

Hivatalos igazságra.

 

Nem tükör előtt ágálni;

Fittyet hányni,

Fittyet hányni…

 

A Versnek van öntörvénye;

Nem néz idegen törvényre…

 

Egyedül, magától virul,

Propagandára nem szorul.

 

Van saját lelke és karja;

Olvassa, aki akarja.

 

Lélekbe,

Jövőbe épül,

Tanközhellyé sose vénül.

 

Nem hajt se pénzre, se kéjre,

Fittyet hány a tekintélyre.

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!