Pete László Miklós versei

  Mítosz-hazánk partjainál Az Idő emlékműve áll.   A kikötő sose fogad Közönséges kalózokat.   Ott nincs bank, se aranyalma, Ott anyagnak nincs hatalma.   Öröklétek emléke vár Mítosz-hazánk partjainál.... Tovább »

  Néhai vörös csillagok Meddő emléke kavarog.   Égi felség stilizálva, Rossz jelképpé degradálva   Zászlón, Sapkán, Épületen Megjelent, ha kellett, ha nem.   Néhai vörös csillagok; A Múlt éhes gyomra korog…   Világforradalmi dogmák Már önmagukat siratják,   De új “eszme” akad máris; A sátán ma – liberális.   Néhai vörös csillagok Műanyag mítosza… Tovább »

  Hatvanadik évhez közel Minden perc Békével jön el.   Évek jönnek és távoznak, Időt, Ajándékot hoznak.   Sok jót tartogat az Élet; Amíg Anikóm van – élek.   Hatvanadik évhez közel Isten már gyakrabban felel.   Szinte minden pillanatban Érezteti, hogy jelen van.   Már sokat fogyott a vekni, De még van Idő szeretni…. Tovább »

  Atlantisz dacos emléke Nem áll az utunkból félre.   Nem áld meg, De nem is átkoz; Nem lett hűtlen önmagához.   Boríthatja a Múlt doha, Nem fogja feladni soha.   Nem lágyul időre, hőre, Ő marad a Jövő őre.   Igazságot akar végre Atlantisz dacos emléke.... Tovább »

  (A tegnap írt Fagyos téli éjszakákon című versemet mindkét versblogomról meg akartam osztani. A Facebook az egyiket simán átengedte, a másikhoz azonban ezt a szamárságot fűzte: “Az üzeneted nem sikerült elküldeni, mert más Facebook-felhasználók által sértőnek talált tartalom található benne.” Később még ezzel az újabbal is megfejelte: “Az URL-cím sérti a kéretlen tartalmakkal kapcsolatos… Tovább »

  Fagyos téli éjszakákon Alszik az Ég – csillagágyon.   Kemény, rögös föld támogat Fenyőfa-piramisokat.   Érzéketlen, hideg ködök Lengenek a tetők fölött.   Fagyos téli éjszakákon Bánat tanyázik a fákon.   Nyomasztó múltbeli képek Rengetik az eresztéket.   Szkepticizmus-fergetegek Lelket rágva örvénylenek.   Életet ment sok friss Álom Fagyos téli éjszakákon.... Tovább »

  Az árnyékok fagyra várnak; Végórája jött a sárnak.   Csillagtalan éjszakában Sötét sál a Hold nyakában.   Állandósult profán telek Tömegekben örvénylenek…   Az árnyékok fagyra várnak, Füstbohócok tovaszállnak.   Magányos lett minden Csoda, Harcra készül a Tél hada.   Lehet a Tavaszt remélni, Csak a Telet túl kell élni…   Vén Remények összezárnak;… Tovább »

  A gonoszság árverésen Nagy globális pláza-széken.   Isten napja lemenőben, Minden bolond ünneplőben.   Az érintett fénykörbe áll, Minden pénztömeg licitál.   A gonoszság árverésen, Ahogyan már gyakran, régen…   A vevők el sose késnek; Híre sincs a “fejlődésnek”.   Falra borsó… Meg se kottyan; Pénz, hatalom – mindig ott van…   A gonoszság… Tovább »

  Nincs egyedül üdvözítő Csalhatatlan szózat; Silány tragédiák helyett Kéne jó bohózat.   Sose megy az emberiség Egyetlen akolba, Mindig számos út vezet majd Mennybe és pokolba.   Nem a közös globál-akol Lehet az út vége, Hanem az együttműködő Aklok szövetsége.   Nincs egyedül üdvözítő Mágikus zsolozsma, A Fejlődést az egyének Boldogsága hozza.... Tovább »

  Magyar Kultúra Napja van, Vén borongós január, Volt itt már orosz megszálló, Török, Habsburg, meg tatár.   Bennünk a magyar Hagyomány Energiája remeg, Körülöttünk ülnek régi, Meg új ellendrukkerek.   Jöttünk – vagy mindig mi voltunk Az őslakók valaha; Régen elhalkult bennük már Az Eredetek Dala.   Magyar Kultúra Napja van, Fájdalmasan zúg a… Tovább »