Az Idő sivatagában
Kis expedíció szárnyal.
Lét-párnás Élet-csónakok
Járják az örök homokot.
Anyag-sziklák felett szállva
Szétterjed a Lélek-pára.
Az Idő sivatagában
Mindig téllel kevert nyár van.
A hidegre közöny felel,
A homok végzetet lehel.
Szél jár múltak romjaira;
Minden csupa entrópia.
Az Idő sivatagában
Pezsdül a Teremtés – lágyan.
Fut az Élet, ott van vele
Isten meghitt tekintete.
Fut az Élet, megyünk egyre
Istennel együtt – a Hegyre…
Az Idő sivatagában
Sok levetett múlt-kabát van.
Rég korhadó idősíkok
Rozsdás bundája csikorog,
S levetett évezredeket
Tudományos profán temet…
Az Idő sivatagában
Igaz Jövők garmadában.
Bármelyiknek lelket adhat
A bátor Szabad Akarat.
Nincs semmiféle ősleves,
S a “fejlődés” – nem egyenes…
Fut az Élet, megyünk egyre
Istennel együtt – a Hegyre…
Öröklét – örök pusztában
Az Idő sivatagában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: