A Múlt hullámverésében
Mindig akad vesztett Éden.
Ahogy szaladnak az évek,
Porba omlanak a révek,
Pillanatok köddé mállnak,
S emelkednek az új gátak.
A Múlt hullámverésében
Mindig varázsszó a “régen”.
Öregedő Pillanatok
Emléke ma is tüzet fog,
És a régi fényképeken
Boldogság-patina terem.
A Múlt hullámverésében
Így lesz az elmúltból – Éden.
Ahogy szaladnak az évek,
Megfakul a profán érdek,
A mosolyok enni kérnek,
Kis szépségek Szentté érnek.
A Múlt hullámverésében
Csak a lényeg marad ébren.
Mert oda hiába vágyunk,
Önmagunkká csak ott válunk.
A Jövőt mindig Múlt hozza,
S a Jelent bearanyozza.
Majdan a Jelen lesz Éden
A Múlt hullámverésében.