Pete László Miklós versei

Csatahajó – temetőben

Csatahajó – temetőben,

Tengerfenék mély ölében.

 

Darabjai szerteszéjjel

Nyugszanak az örök éjben.

 

Egykor maga volt az erő,

Most – katonai temető…

 

Csatahajó – temetőben,

Óceán hideg vizében.

 

Egykor úszott a víz felett,

Sűrű füstöt eregetett.

 

Ágyúi tüzet okádtak,

Aztán a pokolra szálltak.

 

Csatahajó – temetőben;

Közönyös algamezőben.

 

Amíg erőszak acsarog,

Erőnél mindig lesz nagyobb,

 

S tönkrelőtt lövegtornyokat

Örök gépi halál fogad…

 

Csatahajó – temetőben;

Komor végső kikötőben.

 

Ráalvadt a Múlt, mint a vér,

Ma már egy csónakot sem ér.

 

Holtág-múlt jövőt nem keres;

Kiemelni nem érdemes.

 

Csak gyengeség hisz erőben;

Csatahajó – temetőben.

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!