Pete László Miklós versei

Atlantisz emlékezete

Atlantisz emlékezete

A lelkünkbe van ültetve.

 

Átragyog az Időn, ködön,

Mohaként tapad a kövön.

 

Létét ezer nyom mutatja,

Csupán a profán tagadja.

 

Vastag, néma idő-kéreg,

Alatta csillog a Lélek…

 

Isten örökös követe

Atlantisz emlékezete.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!