Pete László Miklós versei

November hideg palástja Omlok a fáradt világra.   Az Október holtra fárad, Gyászindulót fúj magának.   Lehull a tömérdek levél, Jövetelét jelzi a Tél.   November hideg palástja A Természet kulisszája.   Bástya Búbánatból. Ködből, Esőből, Csípős hidegből…   Leköt érzelmeket, Szemet, Mögötte Változás pereg.   November hideg palástja, Füst és köd az aurája.  … Tovább »

Allegória-világban Igaz szimbólumok gyászban.   Ötlet?  Nem sok vizet zavar… Fontosabb lett a hivatal…   Akut kapcsolatrendszerek Unalmas esője pereg…   Allegória-világban A végzet jár bő nadrágban.   Média tényeket teker; Minden túlerőt ünnepel.   Görcsöl az igazság gyomra, Pénz tör világuralomra.   Allegória-világban Örök elit-maszkabál van.   Minden érték sárba repül, Minden talmi felül… Tovább »

Időfolyam Ősz-kanyarban, Rekedt hangú, bús kürt harsan.   Borongós őszi illatok Csípős felhője kavarog.   Hullani készülő lombok Terhét viselik a dombok.   Időfolyam Ősz-kanyarban; Elmúlás fáradt kis dalban…   Vén, rosszkedvű sárkupacok, A tócsákban halál csoszog.   Az ég a dombtetőre ül. Depresszió lengi körül.   Időfolyam Ősz-kanyarban, Nosztalgia dúdol halkan.   Rossz dekadens… Tovább »

Egy politikus, aki írni tud… Fehér holló… Szárnyal a humora, S a látszólagos könnyedség dacára Nincs egyetlen felesleges sora.   Célja, Ideálja, Bűnbakja, Mentora: Britannia…   Brit érzelem lépdel Brit grádicson, Brit könnyelműség  Brit sarkon oson, A fantázia brit kertben kereng, Mennyire más világ, mint a mienk…   Winston Churchill… Brit derű, Brit ború… “Yes,… Tovább »

Markáns alakját sűrű köd takarja. A rárakódott pletyka-rétegek Véső számára is nagyon kemények, De mégis él alattuk a Király, Ezer jel mutatja, hogy Ránk figyel, És ha kérdezzük, Magyarul felel.   Megtették Gácsnak, Germánnak, Töröknek, Elsárgult dogma-levelek zörögnek Az Emlékének lombjai alatt, Tiltják, Tagadják, De – miénk maradt.   Lebeg Múltunk ezüst tavának kék egén,… Tovább »

A régi Mítosz befogad, Ha belőlünk más nem marad.   A Mítosz időtlen, gondos, Talán más nem is volt fontos…   Ha mind visszatér az Egybe, Elférünk egy lábjegyzetbe…   A régi Mítosz befogad, Tán néhány új szál is fakad…   Volt egy civilizáció, Ahol a kerge ráció,   Meg a pökhendi tudomány Nem látott… Tovább »

Az Istennők is Asszonyok, Bennünk is egy Kislány zokog.   Kislány zokog, Kislány csacsog, Szeretetkérő szem ragyog…   Női örömök és csodák… A Nőiség – női világ…   Az Istennők is Asszonyok, Bennük is egy bakfis mozog…   Szeretet Bennük a Lélek; Ők is Szerelemért élnek.   Nincsenek meghittebb álmok, Mint a szerelmes leányok…  … Tovább »

Ulti a Garuda hátán; Nem kapott lapot a sátán.   Szivárványok öregapja; Passz pirosnál nincs jobb lapja.   Csendesen szárnyal Garuda; Jelent visz jövő-magasba.   Ulti a Garuda hátán; A gond-felhők szintjén járván.   Mindenütt bedobott lapok, Káromkodások, sóhajok.   Szárnyal a Garuda madár, Lassú, de soha meg nem áll.   Ulti a Garuda hátán;… Tovább »

Tán utolsó próbatétel Az elvakult gender-métely?   Vagy végleg eltévelyedünk, És Atlantisz mellé megyünk,   Vagy túllépünk művirágon, Tökkelütött doktrínákon,   S megyünk tovább Isten elé, Valami jobb világ felé?   Tán utolsó próbatétel Vagy alkalmi halál-vétel?   A gender-őrület nem más, Sunyi szerelemtagadás…   Cserél szakrálist profánra, Ihletet játszadozásra,   S rövid látszatokká tagad… Tovább »

Ballag Alkony Öregapó; Köröskörül az ég fakó.   Fújnak a köhögő szelek, Esti harmat könnye pereg.   Őszi csönd halálról regél, Lehull a szomorú levél.   Szétnéz Alkony Öregapó, Jön az éj, mint szellemhajó.   Egész világ csupa kétség, Halkan károg a sötétség…   Ezer emlék hasad félbe; Indul a világ a Télbe.... Tovább »