Pete László Miklós versei

Propaganda varjúsereg Károg a valóság felett.   Hataloméhes kibicek Erkölcsi verslába biceg.   Az ország java dolgozik, Az alja meg vádaskodik.   Megint mindent jobban tudnak, Akik szakmányban tagadnak…   Handabanda-kürt nyekereg; Propaganda varjúsereg.... Tovább »

Könnyű lelkek őszi tánca; Ködbe foszlik minden álca…   Földszagú Jelen ölében Utópia lesz az Éden…   Hogy Múlt Jövőnek mit felel, Őszi alkony takarja el.   Szétfoszlik a profán sánca; Könnyű lelkek őszi tánca.... Tovább »

 Atlantisz az őszi ködben, Fáradtan, Idő-törötten…   Hivatalból feledtetve, Soha el nem feledhetve,   Évszázadok lába nyomát Viszi idő-sírján tovább.   Atlantisz az őszi ködben; Sohasem fejlődés-szögben,   Egyenesvonalúságok Vén varja dühödten károg…   Profán tákolmány nyöszörög… Vén sejtelmes őszi ködök…   Atlantisz az őszi ködben, Sokatmondó őszi csöndben…   A létével sárba rángat Megveszekedett… Tovább »

Lopakodva jön a hatvan; Közeledik szakadatlan.   Ötven szinte tegnap voltam, De már azt is sokallottam,   Mint egykoron a negyvenet… A vén Idő meg kinevet.   Lopakodva jön a hatvan; Másfél év múlva már itt van…   A múlandóság így üzen, Akkor is, ha el sem hiszem.   Idősebb vagyok, mint akkor Lehetett Apám,… Tovább »

  A néhai Angyal Márton, Sarkadi parancsnok, Akkor élt, amikor égre Tolultak a gondok.   Erdélyhez tartozott akkor Sarkad kicsi vára, Gyula török kézen lévő Erődjét vigyázta.   Tizenöt éves háború Zajlott akkor éppen, Szembeszállt Erdély akkor a Törökkel merészen.   A néhai Angyal Márton, Sarkad katonája; Hosszú béke után ő is A háborút várta…. Tovább »

Nagy mohácsi hekatomba… Oda hurcolták halomba Az elesett magyarokat..   Élőnek feje vétetett, A halott eltemettetett… Százötven éves éjszaka Jött akkor a magyarokra.   Három részre szétszakadva, Állandóan fogyatkozva…   Nagy mohácsi hekatomba… Hatalomból –  Siralomba…   Középkori Magyarország Auráját széjjelszórták   Szentségeit eltiporták, Múltját is elbitorolták…   Nagy mohácsi hekatomba… Magyar világ dőlt ott… Tovább »

Őszbe foglalt Emlékezet  Keres a Régmúltnak helyet.   Kora Ősz mostohafia Mindenféle nosztalgia.   Amnéziás emberiség; Isten mond érette misét.   Őszbe foglalt Emlékezet Néha mindent jóvá tehet.   Régi elrozsdált emlékek A valóságból kilépnek,   Mitológia-szállodák Adnak nekik néha szobát.   Őszbe foglalt Emlékezet Doktrínákat lóvá tehet.   Szőrös ülepét riszálja  A “fejlődés” rongybabája…. Tovább »

Újabb vírus-aggodalmak Áhítoznak teljhatalmat.   Szkeptikus sirámok szerint Körbeér a Földön megint,   Pedig néhány hebehurgya Még a létét is tagadja.   Újabb vírus-aggodalmak Konyuló fület vakarnak.   Az öngyilkos kárörvendés És a buta kételkedés   Lapos sirámzuhataga Idézné fejünkre vissza.   Újabb vírus-aggodalmak Idegsejt-hegyeket falnak.   A nagy meleg eltűntével Vírustól hangos az éter…. Tovább »

Zsong az őszi etűd húrja,Kezdődnek az órák újra. Napsugaras őszi naponMagam tanításra adom. Őszelő morcos nyergébenRégi életemet élem. Szép és nehéz hétköznapokZuhataga újra csorog. Őszi Nap Nyár módra éget;Isten áldása az Élet.  ... Tovább »

Vírusmentes őszt szeretnénkJóslatok dacára,Nyugodtan visszarázódniA régi munkába. Oda a nyár, de a jókedvAttól szét nem széled,Folytatódjon járvány nélkülA normális Élet. Zúg a pletyka, a félelemSzennyes, habos árja,Kárörvendő vigyorsátánMost is a bajt várja. Minden igazi JövőnekSzent Remény az ára,Járványmentes őszt szeretnénkMindenek dacára.... Tovább »