Pete László Miklós versei

Álmodozó, vak szerencse; Toronyóra, Vagy tál lencse…   A szerencse üres csónak, Nem létezik – csak utólag.   Árnyékokba kapaszkodnak Azok, akik benne bíznak.   Álmodozó, vak szerencse; Predesztinált sors-kelengye.   Az árral sodródó ember Azt reméli, majd a tenger   Gyengéden gondjába veszi, S álomföldön partra teszi.   Jövőt a Múlt fel ne keltse…… Tovább »

Mindenki a saját életének a királya… Palotáját, Birodalmát Naponta bejárja.   A birodalom központja Kedves, puha fészek; Ágálhatnak távolról A mindennapi vészek.   Védelméhez nincs szükség Seregre, Szavazatra –  Csupán szilárd Lélekre, Meg Szabad Akaratra.   Felnőtt ember életében Nincs helye panasznak, Aki nem király, Örökre Megmarad – kamasznak.   A megalkuvó  A végzet Tévútjait… Tovább »

Boldog őszi pillanatok, Érik a körte, szél csacsog.   Őszben még verőfény lakik; Ülök a munkában – nyakig.   Múlt üzen, A Jövő éled… Új titkokat ad az Élet…   Béke, Szerelemfalatok; Boldog őszi pillanatok…... Tovább »

Turulmadár Evilathban; Titkok rozsdás zárja kattan…   Még minden Ős-Ok reszketett; Ott születtek a Kezdetek.   Racionális történet Ilyen helyekre nem téved…   Bámult a végzet riadtan; Turulmadár Evilathban.... Tovább »

Újabb évünk Kéz a kézben, Szép, szerelmes Közös Létben.   Múlt-napok emléket hoznak, Jövő-napok várakoznak.   Együtt töltöttük életünk felét, Szebbik felét, Jobbik felét…   Az őszi alkony most is ragyogó, Nagyon jó Veled élni, Anikó!... Tovább »

Lézertükrök fenn a Holdon; Világító égi kordon…   Tanúk egy ostoba perben; Sose hagynak minket cserben…   Hogy jártunk-e ott valaha, Vagy az egész csak média…   Lézertükrök fenn a Holdon; Régóta mellékporondon.   Űrkutatás? Már nem csoda… Szüzessége régen oda.   Valaha a Föld Reménye, Ma már csak pénzesek kénye.   Lézertükrök fenn a… Tovább »

Kora Ősz Nyár-köpönyegben; Kései fecskeszárny rebben.   A Napnak nincs Őszre gondja, Fűt, amíg van energia.   Mint fiatalos ötvenes, Az Ősz ifjú asszonyt keres.   Örök Remény Idő-mezben; Kora Ősz Nyár-köpönyegben…... Tovább »

Csendes házi Boldogságot Hozott Őszelő, Szép napokon a friss Remény Mindig újra nő.   Cirógatja arcunkat az  Áldó Napsugár, A lelkünkben tán sohasem Múlik el a Nyár.... Tovább »

A néhai Huszár Péter Lovagol az égi réten.   Nagy a tekintélye Neki, Ellenség is süvegeli.   Túlerő-héroszok nézik, Még halálában is félik.   A néhai Huszár Péter Nem alkudott szépszerével.   A huszárság mintaképe, Csupa virtus az emléke.   A Magyarok Istenének Egyik legjobb katonája…   A néhai Huszár Péter Valamikor nagyon régen…  … Tovább »

Napsugaras kora őszi Napokon, Pihen az Ég még a nyári Álmokon.   Nyugalomba kell a Nyárnak Mennie, Indulhat a hétköznapok Verklije.   Lassan-lassan a szeptember  Felpörög, De a háttérben még vírus Sündörög.   Állandóan csodát Isten Sem tehet; Szeretjük a hétköznapi Életet.   Hattyú a Múlt, a Jövő meg Masztodon; Napsugaras kora őszi Napokon.  ... Tovább »