Néhai Karok és Rendek
Éltek egészen más rendet…
Ólomsúlyú idők jártak,
Bátrabbak voltak a bátrak.
A pártok meg lobbik helyett
Volt valódi képviselet.
Néhai Karok és Rendek
Nem hiába üléseztek.
Bécsi télben,
Oszmán nyárban,
Csonka, pusztuló országban
Csökevényes államiság…
Tán rajtuk múlt a Magyarság…
Néhai Karok és Rendek
A mennyekbe ritkán mentek…
Gyakorta panaszáradat
Ostromolta a gátakat,
Sok kicsinyes “Nem” szavazat,
Üres torzsalkodás akadt.
Néhai Karok és Rendek
Korábban sok rosszat tettek.
A bajt csak későn észlelték,
Mátyás vesztét ünnepelték.
A tetterőt fullasztották,
A szögletest gurították…
Néhai Karok és Rendek
Tiszteletet érdemelnek.
Bár Hazánk sokat szenvedett,
Örökös tartomány nem lett..
Magyar romlás századában
Nálunk – szólásszabadság van…
Néhai Karok és Rendek
Nem voltak hősök, se szentek…
A stílus volt valami más:
Volt követi utasítás,
Ahhoz tartották magukat
A választott követ urak,
Az volt a köz véleménye,
Nem tántorodhattak tőle…
Ebből sokat tanulhatna
A mai demokrácia…
Régesrégen Múlttá lettek
Néhai Karok és Rendek…